RTV részletes
1999. november 22-28.

A CÍMLAPON: LÉTAY DÓRA

A Kisváros legutóbbi epizódjában ő volt a mindenre elszánt maffiózónő, aki hidegvérrel lövi le áldozatát, a középkorú szállodatulajdonost. Létay Dóra kislányos alkatától távol áll ez a szerep, a színésznő azonban nem ismer lehetetlent.

Már pályám elején, a Miskolci Nemzeti Színházban "életveszélyes" szerepek sorát játszottam végig. Hol Salomét táncoltam félmeztelenül, forgószínpadon Bozsik Yvette koreográfiájára, hol egy öt méter magas kémény tetejéről lóbáltam a lábam és Maryska-hajamat a Sörgyári capriccióban, de kínhalált haltam a Luluban, a Rómeó és Júliában, az Ármány és szerelem Lujzájaként, vagy az Amalfi hercegnő címszerepében. Ezek a szerepek sokkal nagyobb lelki és idegrendszeri megterhelést jelentettek, mint fizikait. Ugyanakkor én ezektől vagyok boldog. Miskolcon mondta nekem egy díszítő: Te olyan "merős" színésznő vagy.

A pályakezdés éveiben nyilván fontos egy ifjú színész számára a társulat, amelyhez tartozik.

Abszolút! Miskolc a bölcsőm, ahol a pálya minden örömét-kínját megtapasztalhattam, és persze rengeteget értem, tanultam. Ráadásul egy olyan csapatban dolgozhattam, ahol nem marionettfigurák, hanem alkotótársai voltunk egymásnak egy-egy előadás létrehozása során.

Ez a Telihay Péter-féle csapat Miskolc után Szegedre szerződött.

Igen, és itt újabb kihívások vártak. Másodszorra is eljátszhattam például Margaritát (korábban Zsámbékon már volt egy Mester és Margarita-feldolgozás), és itt kerültem közel Csehovhoz is. Meghatározó élmény volt számomra eljátszani a Három nővér Natasáját, vagy a Manóból Jelena Andrejevnát.

Ezután a főváros következett?

Nem. Az újabb állomás Zalaegerszeg volt. Itt a szó igazi és átvitt értelmében lubickolhattam a Sweet Charity című musical naiv utcalány szerepében, és találkoztam hat év után újra Verebes Istvánnal. Ő volt a partnerem még Miskolcon, Szép Ernő Háromlevelű lóhere című álomszép darabjában.

Most újra itthon van Pesten. Vajon a szabadúszás is "szépernősen" álominak mondható?

Oh, nem. Illetve másfajta varázsa van, mint a felfokozott társulati együttlétnek. Semmi sem kiszámítható, ugyanakkor tele van meglepetésekkel.

Mondana egy párat ezek közül?

Nyáron fejeztük be Molnár György Egyszer élünk című filmjét, ezután jött a Kisváros, majd egy Gyurkó László-hangjáték Csiszár Imre rendezésében, Megy a gyűrű címmel. Nagyon jó volt újra rádiózni.

Ha jól tudom, ismét filmes feladatra készül.

Igen. Sopsits Árpád önéletrajzi ihletésű filmjében játszom egy nagyon szép szerepet. A történet az ötvenes években játszódik, egy fiúintézetben. Én vagyok Marika, a nevelőnő.

                                                                                                      V.A.