|
Epizód magazin Szinkronhang - Vad szenvedélyek "Minden szerep egy újabb lépcsőfok a pályán" Mennyire tartod magad szenvedélyes embernek? Nagyon szenvedélyesnek tartom magam, sőt vadnak is! De számomra egészen mást jelentenek ezek a fogalmak, mint ahogy ebben a sorozatban megjelenítik. Az életem minden pillanatára jellemző a szenvedély, szeretem a dolgokat a legteljesebb mélységükben és magasságukban átélni. Munka közben sem spórolok az érzelmekkel és az indulatokkal, teljes személyiségemet beleadom a szerepeimbe. A magánéletben azonban mára megtanultam irányítani a szélsőségeket, hiszen ha szenvedélyes vagy, akkor óhatatlanul sérülékennyé is válsz. Adódott már komoly kudarcod a túlzott szenvedélyességből? A Mester és Margarita című előadásban akkora lendülettel játszottam, hogy lezuhantam egy kőfalról, és eltört a könyököm. Ilyen állapotban játszottam, sőt táncoltam végig a darabot! Hogyan alakult eddig a színészi pályád? Már négyévesen színésznőnek készültem, és később töretlenül követtem is ezt az elhatározást. Gyermekkoromban a Magyar Rádió gyermekstúdiójában dolgoztam, majd a Pince Színházban, gimnáziumban a Toldy Teátrumban szerepeltem. A színművészetire elsőre fölvettek. Ezt követően vidéki színházakhoz szerződtem, Miskolcra, Szegedre, majd Zalaegerszegre. Ez idő alatt Júliától My Fair Ladyig minden szerepet eljátszottam, amit egy fiatal színésznő megkaphat. Fáradhatatlanul dolgoztam, és közben rengeteget tanultam a szakmáról, a színházról és saját magamról is. Melyik eddigi munkádat érzed a legmeghatározóbbnak? Minden szerep meghatározó, mert mindegyik egy újabb kihagyhatatlan lépcsőfokot jelentett, amiből tanulhattam. Az egyikben kiélhettem a legteljesebb szertelenségemet, a másikban megtanultam, hogyan legyek jelen erőteljesen a színpadon, miközben nem csinálok semmit. A legkedvesebb szerep azonban számomra a Sörgyári Capriccio Maryskája. Gyönyörű, játékos, költői előadás volt, önfeledt pillanatokkal, mely minden este másfél óra színtiszta boldogságot jelentett. Filmekben is láthat a közönség, Sopsits Árpád Torzók című filmjében én játszottam az egyik főszerepet. Szívesen vállalnék újabb szerepeket is filmekben, sorozatokban! A Vad szenvedélyekben Maria egy nős férfiba lesz szerelmes. Előfordulhatna ez a te életedben is? Teljesen elképzelhetetlennek tartom! Véleményem szerint ilyesmibe nem szabad belemenni, ha az ember nem akarja egy életre boldogtalanná tenni magát. Petri György verse szerint "A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát". Márpedig ha két ember úgy szeret egymásba, hogy egyikük nem szabad, az elég bonyolult alap egy kapcsolathoz. Milyen munkáid vannak jelenleg? A Thália Színházban az Amadeusban játszom Darvas Ivánnal és Alföldi Róberttel. A Titánok és a Vad szenvedélyek mellett számos sorozatban szinkronizálok, és most kaptam meg az egyik szinkronszerepet Steven Spielberg Mesterséges intelligencia című filmjében. Ezt a munkát egy nagyon komoly válogatás előzte meg. Azt szeretem a szinkronizálásban, hogy a hangom és a színészi eszköztáram legkülönfélébb rétegeit felhasználhatom egy-egy újabb karakter megformálása közben. Mi a legnagyobb ambíciód az életben? Jelen pillanatban a könyvem. A saját életemet, a naplóimat veszem alapul a regényben, de a végeredménynek a terveim szerint már nem sok köze lesz a valóságos történetemhez. Szeretném még ebben az évben befejezni az írást, hogy jövőre megjelenhessen.
Varga Orsolya |