ELLE
2003. október


A szenvedély határai

Könnyű őt "megfogalmazni". A Sörgyári capriccio Maryskája "magyar kiadásban". Még mindig. Tartósan. Évekkel ezelőtt, Miskolcon ugyanis már eljátszotta a szerepet. Külsőleg azóta sem változott, lélekben legfeljebb érettebb lett. Arcán fény és derű, gesztusai elegánsak, érzékisége előbb csak finoman bizserget, aztán perzsel, majd éget. Létay Dóra jó színésznő. Nagyon jó. Most éppen szabadpályás.

Lehet, hogy odébb fogok ülni.


Miért?

Erős a vonzerőd. Blokkolja az agyamat.

Hogy segíthetnék?

Sehogy. Nem hiszem, hogy gombnyomásra működsz. A szenvedély amúgy sem szabályozható.

Tehát szabályozhatatlan vagyok?

Szerintem nagyon is szenvedélyes lehetsz.

Miből gondolod?

Érzem. Minden rezzenésedből. Mellesleg a játékod is ezt sugallja. Szerintem akkor vagy igazán elemedben, ha szenvedélyes nőt alakíthatsz.

Egy szenvedélyes embernek az a jó, ha kitombolhatja magát a színpadon. Hiszen az életben olyan kevés lehetőség adatik erre! Főleg, ha megpróbálunk bizonyos szabályok szerint élni. Ez nem jó szó! Ezek nem szabályok. Pontosítok. Inkább megpróbálom moderálni magamat. most megint hülyeséget mondok. igyekszem megfelelni ilyen-olyan elvárásoknak. Ez ugyan nem jellemző rám, de mégis nagyon sok esetben így élek, ezt a megoldást választom, mert így célszerű.

Tombolni hogyan szoktál?

Nagyon. Megjegyzem: egyre ritkábban. Volt időszak az életemben, amikor bátran tomboltam. Mint egy gyerek.

Mostanában pedig azon kapod magad, hogy ott, abban a helyzetben nem is tomboltál, pedig milyen jó lett volna?

Így van! Pontosan így. És akkor tombolok álmomban, esetleg a számítógép előtt, vagy a színpadon. És még büszke is vagyok arra, hogy milyen rendes vagyok, mert nem az életben tomboltam. Annak ugyanis nincs sok értelme, és egy idő után már nem is viselkedhetek úgy, mint egy kislány, még ha a szívem mélyén annak is érzem magam.

Budán születtél, értelmiségi szülők gyerekeként.

Csak azt ne mondd, hogy "úrilány" vagyok, mert attól robbanni tudok. Ugyanis nem tartom magam úrilánynak. Egy rendező, aki ráadásul a szerelmem is volt, ő nevezett annak. Valószínűleg azért, mert froclizni akart. Így próbálta meg kihozni belőlem a mélyebb, ösztönösebb megnyilvánulásokat. Ezzel viszont feldühített. Az úrilányban, mint kifejezésben, az a bosszantó, hogy feltételez valamiféle elkényeztetettséget, de annak is azt a formáját, amikor az illetőnek minden az ölébe pottyan. Ami az én esetemben nem igaz. Érzelmileg lehet, hogy el voltam kényeztetve, hiszen a szüleim mindig nagyon szerettek, ám ingyen semmit sem kaptam az élettől.

Miért kellett a leginkább megküzdened?

Mindenért. Kivéve a szeretetet. Ami nagy erő, óriási muníció, sok esetben viszont átok is lehet. Akit agyonszeretnek, és sokáig érzelmi biztonságban éli az életét, az felvértezetlenül áll bizonyos helyzetek előtt, és azt hiszi, az egész világ olyan, mint amilyenben ő kezdett el élni. Csakhogy jönnek az akadályok, meg a pofonok, a nagy sokkok, és akkor hirtelen ráébred, hogy más a világ, nem olyan, mint amilyennek addig képzelte, és nincs hozzá elég ereje. Én elég erősnek érzem magam, csak nem tanultam meg használni azokat a módszereket, fegyvernemeket, amelyek egyszerűen szükségesek a világgal szemben.

A szerelem is lehet teher.

Szerintem mindenki súlyosan szeret. Vagy imádja a párját, vagy nem. Bevallom, én is nagyon súlyosan szeretek. Sokszor megittam már a levét, de nem bánom. Ha én okoztam gondot másoknak, az viszont zavar egy kicsit.

A Sörgyári capriccio Maryskája is szenvedéllyel éli az életét. Olyan, mint egy rakoncátlan kislány.

Júlia, Eliza, Lulu, Jelena Andrejevna, Natasa, Beatrice és a többiek sorából Maryska emelkedik a legmagasabbra. Ma is ez a legkedvesebb szerepem.

Jiří Menzel páratlan filmje után még a csehek sem játsszák Bohumil Hrabal művének színpadi változatát.

Nekem a film már tini koromban megvolt. Gimnáziumba jártam, volt egy baráti körünk, együtt jártunk moziba. Rengeteg filmet megnéztünk. A Sörgyári capriccio volt az egyik kedvencünk. Akkoriban bizonyos értelemben sokkal élénkebb kulturális életet éltem, mint ma. Truffaut, Godard, Bergman. mind abból az időszakból van meg. Szenvedélyes mozinéző voltam. Egy csomó olyan filmet is láttam, amelyet nem is értettem. Bergman is túl korán jött. Egy tizenhat éves lánynak nem biztos, hogy rögtön így, erről az oldaláról kell megismernie az emberi kapcsolatokat. A Sörgyári capriccióból poénokat idézgettünk. De a sört soha nem szerettem.

Menzel sem szereti, méghozzá annyira nem, Hogy Hraballal sem volt képes sörözőben találkozni. Filmbéli Maryskája, a poétikus szépségű Magda Vášáryová pillanatok alatt végez a nedűvel.

A szerep kedvéért én is rengeteg sört megittam. Kétliteres korsóban volt, benne egy vizespohár, fejjel lefelé fordítva, körülötte a sör, és teljesen úgy nézett ki, mintha tele lett volna. Ittam, ittam hosszú percekig, csorgott a nyakamba is néha, a nézők meg közben jó nagyokat nyeltek. De hurkát is töltöttem, húst sütöttem, ott, a színpadon, a nézők szeme láttára. Ettem, ittam, akár egy disznótorban. Az ágyból pedig, amely egy dupla forgón állt, egyszer csak kinőtt egy kémény. Gyönyörű előadás volt. Nagyon költői és a szó jó értelmében teátrális. Hosszú, fenékig érő hajjal bicikliztem a színpadon a forgó járásával ellentétes irányban.

Megmásztad a kéményt, mint a filmbéli Maryska?

Hogyne! Minden volt.

Sörben fürdés is?

Kádban fürödtem. Átlátszó kádban. Két méterre a nézőktől, meztelenül. Amit akkor mondtam, ma is érvényes. Az a másfél óra az életemből, amelyet az előadás jelentett, a színtiszta boldogság volt számomra. Óvodás koromban éreztem magam ugyanígy, amikor elmélyülten játszottam. Ugyanazt a hihetetlen szabadságot, boldogságot és kételynélküliséget éltem meg, mint az előadás során.

Ha nincsenek véletlenek, akkor az sem a véletlen műve, hogy te kaptad meg ezt a szerepet.

Amikor bekerültem a főiskolára, hosszú hajam volt. Ahogy úgy jöttem-mentem a folyosón, azt vettem észre, hogy állandóan bámulnak. Zavarban voltam, talán még el is pirultam. Engem ugyanis tök szűzen vettek fel.

Tök szűzen? Akkor talán.


. na jó, félig! De nagyon zölden és tapasztalatlanul, a Toldy Gimnázium padjai közül. Egyszerűen nem értettem, miért forognak utánam. Sokkal teltebb voltam, mint most, és mivel nem gondoltam magam gyönyörűnek, furcsa volt számomra, hogy örökké néznek. Kerestem magamban a hibát, hogy mi állhat rosszul rajtam. Egyszer beszálltam a liftbe, és belépett mellém egy magas, égő fekete szemű, szép, hullámos hajú, rokonszenves fiú, és ahogy mentünk lassan felfelé, egyre kínosabb lett a csend. Mindketten éreztük a másik összes sugárzását, de egyikünk sem mert megszólalni, a lift meg csak ment, kattogott, zakatolt felfelé. Aztán amikor megállt végre a harmadikon, és kiszálltam, azt mondta a fiú:"Magának majd el kell játszania a Sörgyári capriccio Maryskáját!" És két év múlva, Miskolcon megrendezte nekem. Utána össze is jöttünk, és a Budapesti kamaraszínházból leszerződtem Miskolcra, mert tényleg nincsenek véletlenek.

Szegeden, Szolnokon, Zalaegerszegen is játszottál. Ezek mind-mind gazdag évek.

A Vagina monológokat játszottuk ma este a Tháliában, és pont ma arra gondoltam: milyen boldogság nekem ez az előadás! De ugyanazt már aligha fogom érezni, mint a Sörgyári capriccio után. Talán, majd ha a saját gyerekemet nézegetem, ahogy játszadozik a fűben. Az lesz ugyanilyen boldogság. A Vagina monológokat is nagyon jó játszani, koncentrált másfél óra, de sokkal több keserűség, fájdalom, düh meg csalódás van már bennem, mint amikor Miskolcra szerződtem. Az olyan bűnbeesés előtti állapot volt.

A "Monológok" bizonyára másfajta szelepeket nyitott meg rajtad, mint Hrabal műve.

Igen, hogyne! De ha nem vagyok azonos a szereppel, nem lehetek jó benne.

Biztos?

Amikor a Sörgyári capricciót próbáltuk, elégé kusza volt a magánéletem. Nem lett volna tehát sok okom az önfeledt boldogságra. De valahogy mégis a lényem leglényegét találta meg ez a szerep, és lubickolni tudtam benne. Volt egy nagy válság is az életemben, és abból is úgy jöttem ki, hogy ez a szerep segített. Különleges előadás volt ez, varázsos pillanatokkal, amelyek már soha nem fognak visszajönni, és talán nem is baj.

Főleg, hogy van helyette más. Például a már említett Vagina monológok.

Számomra katarzisszerű élmény volt a bemutató. Aztán Fullajtár Andreával történt az a szerencsétlen baleset, és engem ért a felkérés, hogy ugorjak be helyette. Én meg mentem, mint az őrült. Különben is nagy beugró vagyok, imádom az ilyen színpadi halálugrásokat. Bekapcsol az agyamban a számítógép, és csak úgy nyeli a szöveget. Nekem ez az előadás olyan, mint amikor két ember között elhangzik az első szerelmi vallomás. Már vagy fél éve tudod, hogy szeret, de amikor először mondja ki, az ugye, egészen más.

Megesik, hogy te mondod ki hamarabb?


Volt már rá példa, de általában kivárom. Az a tapasztalatom, hogy jobb megvárni. Egy nő általában előbb szeretné kifejezni az érzelmeit, mint a férfi. Ő inkább rejtegeti, mert valamitől úgy gondolja, hogy a nő gyengének hiszi, ha elsőként a férfi mondja ki.

Szabadúszóként is kivársz?

A következő évadom lesz az ötödik, amely nem köt egyetlen társulathoz sem. Utána ki is mondom, hogy "elég, változtatni kell!" Szabadúszóként ugyanis sosem vagy igazán komoly helyzetben. Bárhol játszol is, minden társulatban idegen vagy.

Sopsits Árpád filmjében, a Torzókban is nagyon szépet alakítottál. Szeretted a szerepet?

Először nem is hittem benne, hogy megkapom. Ezt megelőzően ugyanis még egyetlen próbafelvételem sem sikerült. Mindig azt éreztem, hogy borzasztó vagyok. Itt is rosszkedvű voltam a helyzettől, ráadásul szürke, jellegtelen ruha volt rajtam, és semmi sem áradt belőlem, amivel egy szerepet meg lehet szerezni. Aztán kiderült, hogy épp ez volt jó. Kapóra jött a zárkózottságom, a kedvetlenségem. Egy ötvenes évekbeli nevelőnőt kellett játszanom, akinek szomorú, magányos, sötét és enyhén szólva terrorizált az élete. Egyszer csak kezdtem magamra találni a jelenetben. Meg is kaptam a szerepet, ám a forgatáson folyamatosan azt éreztette velem a rendező, hogy rosszul választott. Arra kért, hogy növesszem meg a fenekem, legyek trampli, drabális, és ő is leúrilányozott. "Túl finom vagy!" - mondta. Ott álltam összenőtt szemöldökkel, tövig rágott körömmel, megnövesztett hónaljszőrrel, valósággal irtóztam magamtól, és ehhez jött a dupla lelki terror. Az egyiket én kaptam a rendezőtől, a másikat pedig a szerepem által a partneremtől. A végeredmény aztán mindenért kárpótolt.

Kamaszodó fiúk lestek meg zuhanyozás közben a film egyik jelenetében. Bakfiskorukban a lányok is ilyen kíváncsiak a férfiakra?

A lányok egymást nézegetik. Mi a barátnőmmel tanulmányoztuk egymást annak idején, a kertjükben. Aztán amikor az anyukája kiszólt, hogy "Kész az uzsonna!", borzasztóan elszégyelltük magunkat. Mint amikor a paradicsomban megszólal az Úr hangja, hogy "Kifelé!". Pedig nem csináltunk semmit.

Arra, hogy "már nő vagyok", mikor jöttél rá?

Én már kislány koromban is nőci voltam. A lázadókorszak persze engem sem került el. Csíkos nadrág, kockás ing, alföldi papucs, gázálarctáska, rövid haj - megvolt minden.

Extrém szerep?

Minden szerep követel valamilyen extremitást tőlem. Kilencvennégyben Salomét játszottam. A hétfátyol táncot félmeztelenül csináltam meg. Aztán volt egy csók is. a kolléganőmmel. Ő a rács mögött, én a rács előtt. a kezünkkel tapogattuk ki egymást.

Kalandok?

Hol?

Az életben.

Az utazásaim során. Ott igen! Ha egyedül utazom, mindig történik valami. Külföldön valahogy soha nem félek. Ez számomra is meglepő. Kint sokkal talpraesettebb vagyok, mint itthon. Amerikában és Spanyolországban is egyedül jártam.

Gondolom, falkában rohantak utánad a spanyol pasik.

És mosolyogva azt mondtam: manana!

Holnap! Tehát elodáztad.

El. De láttam egy gyönyörű, fekete táncost. Ültünk egy étteremben, természetesen nem egy asztalnál, és ettől volt izgalmas. Elég hosszasan nézett. Közben ettünk.

És?

Nem volt "és". Ott ült a barátnője is. Persze, háttal nekem. A barátja ugyanis eleve így ültette le.

Velük mentél volna, ha.

. nem láttam a barátnőt, csak a hátát. Különben is: ezekben a történetekben az a szép, hogy befejezetlenek.

Mindig meghúzod a határt, hogy eddig és ne tovább?

Elvi határaim nincsenek. De még nem tettem semmi olyat az életben, amit megbántam volna. Pedig elkövettem már egy-két hülyeséget. Sírtam is, röhögtem is magamon.

És most? Nagy a szerelem?

Nagy. Kivártam. Ha az angol herceg jönne értem, az sem érdekelne. Jött volna akkor, amikor egyedül voltam. Most nincs esélye, ne is próbálkozzon!

Megvan a 220 Volt?

Volt? Van!

SZABÓ G. LÁSZLÓ