Nők lapja 2005. június 8.

Megérzésekről, társkeresésről, házasságról Létay Dórával

Miskolc, Szeged és Zalaegerszeg színpadai után a fővárosban úszik, szabadon. Játszik a Tháliában, a Radnótiban és a Vidám Színpadon. Samanthaként parádézik a Szex és New Yorkban, fél éve pedig minden este ott van a képernyőn, a Jóban Rosszban című sorozat szerelmes doktornője, Réka bőrébe bújva. Ja, és ami a legfontosabb: épp túl van egy esküvői ruhapróbán.

Sikerült választani?

Igen, viszonylag könnyen, pedig fantasztikus darabok voltak a szalonban! Pánt nélküli, ekrü, picit csillogós, mesebeli királylányos ruha lett a végleges. Hozzám amúgy is a klasszikusan elegáns, egyszerű stílus áll a legközelebb, úgyhogy a ruha tökéletes.

Pongrácz Rékának, de Létay Dórának is az lenne?

A kettő szorosan összefügg - Réka olyan, amilyenre én játszom, a személyiségemből rengeteg mindent átadok "neki". A színházban teljesen el kell felejtenem a "normális" énemet, miközben egy fogatlan öregasszonyt vagy egy közönséges prostit játszom, a sorozatban viszont erre nincs szükség. Itt a nézőknek nem azt kell látniuk, hogy a színész őrülten alakít, hanem teljesen természetesnek, szinte civilnek kell maradnia. Ez sokszor még nagyobb átélést követel, mint egy jól kidolgozott figura a színpadon. Egyébként, ha majd lesz esküvőm, hasonló ruhát szeretnék - ünnepélyes, de az egyszerűségével feltűnő öltözéket.

Amihez nagy lagzi illik?

Ha egyszer úgy döntök, hogy - a filmstúdión kívül is - kimondom az "igent", akkor az biztos, hogy nagy esemény lesz, amelynek meg kell adni a módját. A nagy esküvő nem nagyzolást jelent, hanem szépséget, meghittséget, ami kifejezi: ez egy fontos döntés, örökre szól. Amúgy is bulizós vagyok, ezért úgy képzelem, hogy igazi örömünnep lenne.

Mit szólnál, ha keresnénk neked egy ideális társat ehhez az örömünnephez? "Véletlenül" van nálam egy hirdetési újság.

Jaj, várjál, előbb hadd olvassam el ezt az állatos hirdetést! "Másfél éves, szürke cirmos, nőstény macska állatkórházból, ingyen elvihető."

Elhozzuk?

Öt éve élek együtt egy hasonló példánnyal, és szegényt épp most kellett "kitelepítenem" a szüleimhez, úgyhogy ő az ősi családi villában tengeti napjait, nekem pedig a szívem szakad meg nélküle. Talált cica, az egyik szerelmemmel bukkantunk rá, aztán a fiú ment, a macska maradt. Imádom, de az utóbbi fél évben, a sorozat miatt annyira megváltozott az életem, hogy csak aludni járok haza - a cicám pedig a társtalanságtól vérig sértve, az őrület határán fogadott minden este. Teljesen jogosan.

Gondolom, most neked a rosszabb.

Rémes otthon egyedül ülni a csöndben: senki sem nyávog, senkit sem kell kiengedni a gangra. Érdekes, mert évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy háziállatom legyen, most pedig az egész lénye hiányzik, a személyisége. Varázslatos megérzései vannak ám!

Talán neki is tetszene ez a "sármosnak mondott ötvenes, Da Vinci jeligére"? Lehetne akár a Lukács Sándor által játszott Mihály is. Téged le tudna venni a lábadról egy ilyen férfi?

Naná! Bár attól függ, ki mondta, hogy sármos. De a viccet félretéve, egyre inkább azt gondolom, hogy a kor mellékes tényező, semmi köze ahhoz, hogy mi történhet két ember között. Most már el tudom képzelni, hogy bárkibe beleszeressek! Na jó, nem az első szembejövőbe, de nincs "esetem", nincsenek konkrét kritériumaim. Nagyon helyes volt Lukács Sanyi, mert az első forgatási napon odajött hozzám, és halkan megkérdezte: "Nem vagyok én hozzád vén kecske?". És nem! Annyira jól tudunk együtt dolgozni: értjük egymás humorát, őszintén egymás szemébe tudunk nézni. Semmi "bácsis" nincs benne, kifejezetten szórakoztató, szellemes, figyelmes kolléga.

Egyértelmű, hogy Réka hozzámegy?

Szerintem, ha egy nő, aki elmúlt harminc, soha nem volt még férjnél, és rátalál "a" férfira, aki megkéri a kezét, miért ne mondana igent?

Ez a mondat rád is igaz lehet.

Igen, kíváncsian várom, hogy ha megkérik a kezem, mit fogok mondani. Egy olyan szerelem kell hozzá, amelyben azt érzem, hogy már csak az esküvő hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Lazán állok a házassághoz: nem ragaszkodom hozzá, de nem is ellenzem. Sőt, azt gondolom, hogy kifejezetten jó lehet, amikor két ember úgy érzi, össze kell kötni az életüket. Még akkor is, ha tele vannak kételyekkel, rossz tapasztalatokkal, cinizmussal, "úgysem megy"-gyel. Bizonyítsuk be, hogy mégis megy!

Még sosem érezted ezt?

De, csak nagyon fiatal voltam, és nem tudtam kellőképpen értékelni. Akkor még fontosabb volt, hogy keresgéljek, hogy feszegessem a saját határaimat. Most már biztos, hogy a megérzéseimre hallgatnék, azok mindig bejönnek. Igyekszem egyre ösztönösebben élni.

Mit mond a megérzésed: "független férfi jó anyagi körülményekkel megismerkedne olyan nővel, aki szeretetre vágyik, és szeret autón utazni".

Azt, hogy jól hangzik, mert nagyon szeretek autón utazni, főleg, ha visznek, ugyanis van jogosítványom, de a forgalmi vizsga óta nem vezettem. Viszont a világ pénzét eltaxizom! Nagyon jó fej taxis barátaim vannak, egyből tudják, hogyha beszállok, fel kell hangosítani a zenét, és le kell húzni az ablakot, hiszen e kettő elengedhetetlen a száguldáshoz. Borzasztó messze van a stúdió, ahol forgatunk, úgyhogy az a fél óra road movie teljesen kikapcsol.

Egy harmincas "házias, a konyhában is kreatív nőt keres".

Nézd, a kezem tele van égési sérüléssel!

Főztél?

Végül nem.

Akkor inkább itt van egy "józan életű, őszes barna", aki kifejezetten kék szemű hölgyet keres.

A kék szem oké, de a túlzott józanság nekem nem jön be. Egyébként számomra is fontos a másik tekintete - hiszen az álomparaméterek pont azért nem mérvadóak, mert az a lényeg, hogy mit érzek, amikor egy férfi mellett vagyok, mit mond a szeme, milyen az illata, milyenek a rezgései. Egy fiú tizenöt éven át szerelmes volt belém - róla tényleg csak jót tudnék írni a hirdetésbe, ám nekem mégsem ő volt az igazi. Az az egy momentum hiányzott, amely miatt kettőnk között működni tudott volna egy kapcsolat. Neki most nyáron lesz az esküvője, és remélem, hogy nagyon boldog lesz.

Van három olyan jelző, amelyet be tudnál írni magadról egy hirdetésbe?

Addig jó, amíg nem tudom definiálni magam - onnantól kezdve rém unalmas lennék. Én mindig keresem, hogy mi van még bennem, milyen tudok még lenni. Ez biztos összefügg a színészettel, nem véletlenül választottam ezt a pályát úgy négyévesen. Köze lehet ahhoz is, hogy eddig az összes szerelmem szakmabeli volt. Most már kíváncsi lennék, milyen egy civillel járni, mert kicsit beszűkült a dolog, ha az ember csak a színházról tud beszélgetni a párjával. Bár, miközben beszélgetünk, teremtünk is, és az élet értelme az alkotás. Alkotás és szerelem - a két legfontosabb dolog. Igaz, egy kis szabadság is jól jön.

Lapozzunk!

Nézzük a hirdetési újság további ajánlatait:

Lakást keressünk?

Ne, imádom a lakásomat. Az egyik falon például lóg egy ezüst villa. Emlék, a szegedi Három nővér-előadás egyik kulcsmondatához kötődik.

Szabadidőpartnert is keresnek "kiránduláshoz, extrémsportokhoz".

A bungee jumpingot és az ejtőernyőzést kipróbálnám! Szertornász voltam, aztán műugró, úgyhogy bírom a repülést-zuhanást, de ezt most nem engedhetem meg magamnak a sorozat miatt.

Miért? Ha lesérülsz, legfeljebb leteszteled a Csillagvirág klinikát.

És okozok pár álmatlan éjszakát a forgatókönyvíróknak.

"Régi könyvek, képeslapok vétele antikvárium számára."

Antikváriumban egyszer találtam egy Kassák-kötetet, benne egy gyönyörű levéllel. Egy magányos fiú írta annak, aki megtalálja. Arra kért, gondoljak rá pár pillanatra. Szeretem a régi képeslapokat is: kibogarászni dédanyáink kézírását, belepillantani az életük egy aprócska szegletébe. A mi e-mailjeink nem fognak ilyen soká megmaradni.

Talán egy napló. Te is írsz, igaz?

Igen, tizenegy éves korom óta számomra ez ösztönös önkifejezési forma. Belső szükséglet.

Az üdülési rovat?

Érdekelne, bár egész nyáron forgatunk, a háromhetes szünetünkben pedig Keszthelyen játszom Shakespeare Vízkeresztjében. Olívia szerepének nem tudtam ellenállni, ráadásul a Quimby zenekar élőben játszik majd velünk!

 

                                                                                              Szigeti Hajni