Vasárnapi Hírek 2005. július 10.

Tóparti Vízkereszt Dórával Keszthelyen

A Kisváros stábja mentette meg a teljes munkanélküliségtől.

Létay Dóra kedvéért belenéztem az egyik kereskedelmi csatorna most futó szappanoperájába. Bár ne tettem volna. Nem mintha a fiatal, tehetséges színésznő "rangon alul" alul teljesített volna. Nem. Szép arcán, okos tekintetén most is szívesen időzött a kamera. Otthonosan, lazán mozgott a nem éppen épületes jelenetek között. Csak az egészet tudnám feledni! Amíg nem kapcsoltam rá a legújabb szappanra, még reménykedhettem: talán most jól ügyködött a gegmenek rutinos csapata. Jóban-rosszban egyaránt. Tévedtem. Aminthogy bizonyos szempontból tévedtem Létay Dórával kapcsolatban is. Eddig azt hittem: korunk tipikus gyermeke.

Nem kötik előítéletek, íratlan társadalmi szabályok, és a szokásos társulati fegyelem. Szabadon mozog színházak, témák, műfajok között. Otthon van Beaumarchais, Shakespeare világában. (Most például a Vidám Színház társulatával a Vízkereszt, vagy amit akartok júliusi, keszthelyi premierjére készül. Bemutató 30-án, további előadások - összesen 11 alkalommal, három hétvégén - augusztus 14-ig.) Ott van a Radnóti Színházban, az Ideális férj partnereként. Beszáll a meglehetősen merész Vagina-monológokba a Tháliában, és vállalja a szappanoperák kicsit kétes népszerűségét is. De a "korunk tipikus színésze" érzetét erősíti az is, ahogy magabiztosan besiet - divatos zöldben, alig látható finom sminkben - az Angelikába, vagy ahogy felemeli light-colás poharát. Ám Létay Dóra mindenben megcáfolja előzetes véleményemet:

- Valóban, nem tartozom egyetlenegy társulathoz sem, de nem azért, mert én a "korunk gyermeke", szóval afféle trendi lány lennék a színházi szakmában - ellenkezik némi pesszimizmussal. - Nagyon is társulathívő vagyok. Sajnos, tőlem függetlenül alakult így a pályám.

Természetesen tudom: manapság a diploma nem jár együtt a biztos állással. A fiatal színészeknek maguknak kell felkutatniuk az érvényesülési lehetőségeket. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud.

- Ezért nem irigylem, inkább nagyon is sajnálom a fiatal, a végzős főiskolásokat - mondja a nagyon fiatal Létay Dóra. - Én a pályám legelején nagyon erős társulatba kerültem. Miskolcon megtanultam, hogy mennyire gazdagíthatja az embert a közös gondolkodás, a kölcsönös érdeklődés, az egymás iránti tisztelet, az erős bizalom és az együtt akarás. Azt hiszem, az ilyesfajta mindennapos kapcsolatra, előtanulmányra nagyon nagy szükségük lenne a kezdő, fiatal színészeknek.

Ha ennyire jól érezte magát Miskolcon, akkor miért jött el?

- Ahogy az lenni szokott, felbomlott az erős csapat. Egy idő után már nem működött. És én is úgy éreztem, tovább kell lépnem. Még akkor is, ha a különböző vidéki társulatokban minden szerepet megkaptam, amit fiatal színésznő megkaphat, Júliától a Csehov-hősnőkig. A Mester és Margaritától a kísérleti színházig, az operettig. Mindent kipróbálhattam. Megtanulhattam a szakmát.

Ami azt illeti, Budapesten sem veszett el. Megtalált a televízió is.

- A tévével kapcsolatos előítéletek nagyon érdekesek - tűnődik lassan, megfontoltan Létay Dóra. - Amikor elvégeztem a főiskolát, azonnal felkínálták az éppen induló Kisváros című sorozat egyik főszerepét. Nagy büszkén lemondtam azzal, hogy engem csak a színház érdekel. Megyek Miskolcra Szép Ernőt játszani. S hogy milyen furcsa az élet? Amikor öt év után véget ért a vidéki körút, és Budapesten próbáltam elhelyezkedni, éppen a Kisváros stábja mentett meg a teljes munkanélküliségtől. Rám bízták a következő tizenkét epizód egyik szerepét. S ezzel az életemet is megmentették. Ennyit a relativitásról. Mert ugye, valamikor azt gondoltam: "komoly színésznőként nem alacsonyodhatom le a szappanoperák szintjére" - aztán elérkezett az az idő is, amikor összetehettem a két kezem, mert a legnagyobb reménytelenségben rám talált a televízió.

Gondolom, a szappanopera nem csak a hírnév, de az anyagiak szempontjából is nagyon fontos a színész számára.

- Igen, természetesen. Ebből élünk - kapaszkodik a realitásokba Létay Dóra. - De nem csak anyagi szempontból fontos. A színésznek dolgoznia kell. Ha nem dolgozik, akkor haldoklik. Ezt elmondhatom magamról, és a pályatársaimról is. A színész akkor érzi, hogy él, létezik, ha gyakorolhatja a hivatását. Az elmúlt évek alatt sok mindent megéltem. Volt részem sikerben, kudarcban, jóban, rosszban. Azt is megtanultam: mennyire megbecsülendő minden munka. Persze, ez nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül mindent elvállalok.

Bizonyos értelemben megváltozott a "hangulat" a szappanoperák körül. Ma már egyre több neves, ismert színész vállalja a sorozatokat.

- Igen - mondja ki az "áment" a kérdésre Létay Dóra. - Ennyiben csakugyan változott a világ. Egyszerűen kevés a munka. Nagyon sok tehetséges, jó nevű színész hever parlagon. Munka nélkül. Túl azon, hogy a sorozat anyagi biztonságot ad, még élvezem is a feladatot. A kamerák előtt gyakorolhatom a szakmát. Megtanulhatom, megismerhetem új arcomat is. De ami a lényeg: semmit sem lehet fél szívvel, fél akarással csinálni, csak teljes erőbedobással. Ezt ma már tudom. Ebből a szempontból, ha nem is trendi lány, de talán a kor "terméke" vagyok.

                                                                                           Gantner Ilona