tina

2005. július 19. - július 25.

Szeretem egyedül felfedezni a világot

Sokáig csak a színház létezett Létay Dóra számára. A munkát, a szórakozást és a szerelmet is ebben a közegben találta meg. Amióta azonban a Jóban Rosszban orvosi köpenyét magára öltötte, új távlatok nyíltak meg előtte

Bájos színésznőnk élvezi a szabadságot. Nem mintha magányos lenne, de szívesen szervez társaság nélküli programokat. Néha ugyanis szeret úgy elmerülni az élményekben, hogy közben nem kell folyton a körülötte lévőkre figyelnie.

- Sokan csodálkoznak azon, hogy egymagam is beülök egy moziba. Élvezem, mert ilyenkor teljesen azonosulni tudok a film hangulatával. Egyedül utazni pedig még nagyobb kihívás számomra. Igazi önismereti tanulmány, saját határaimat feszegetem egy-egy út során. Külföldön kénytelen vagyok váratlan helyzetekre is megoldást találni. Így időnként egészen új tulajdonságokat fedezek fel a jellememben.

Az önismerethez a színházi munka alatt szerzett tapasztalatok is hozzájárultak. Dórának sokáig minden másnál előbbre való volt a színpad világa.

- Pályám első éveiben abszolút belemerültem a szerepeimbe, természetesnek tartottam, hogy szinte nem beszélek a kollégáimmal másról, csak a munkáról. Elvarázsolt, ahogyan az öt-hat hetes próbafolyamat során a darabbal együtt egy közösség is született, és lassan kialakult közöttünk a bizalom. Enélkül pedig nem jöhettek volna létre fontos előadások, hisz meg kellett nyílni ahhoz, hogy saját magunkból táplálhassuk az adott szerepet. Nem véletlen, szerelmeim jó része szintén színházi körökből került ki.

Dórát hosszú évekig még az sem érdekelte, milyen évszak van éppen, annyira belemerült önnön zárt világába. Érdekes módon ez azóta változott meg, amióta pályafutása igazán beindult. Mindez annak ellenére, hogy a Jóban Rosszban televíziós sorozat majdnem az összes energiáját leköti.

- Feltámadt bennem az igény, hogy valami mással is foglalkozzak, újabb szeleteket fedezzek fel. A szakmán kívül szerzett barátaimmal erre szerencsére bőven nyílik lehetőségem.

Eközben egyre tudatosabban figyel arra is, hogy teljes értékű, egészséges életet éljen.

- Rendszeresen járok sportolni. A súlyzós, illetve alakformáló edzések mellett a pilates a kedvencem, mert minden rejtett izmomat serkenti. Mozgás után pedig sokszor szaunázom. Imádom a különböző szépségápolási rituálékat, különösen az arcmasszírozást. Szerintem minden felnőtt nőnek kijár ennyi kényeztetés. A nőiességhez hozzátartozik, hogy odafigyeljek a hajam, a körmöm ápolására, és az ízléses öltözködésre. Csodálattal tekintek azokra a családanyákra, akiknek a gyerekek, az otthoni teendők és a munkájuk mellett marad még önmagukra idejük, kedvük.

Édesanyjához egyébként különösen erős szálak fűzik a szép színésznőt. Mamájával még a születésnapjukat is ugyanazon a napon ünneplik.

- Bár már a főiskola óta külön élek, nem lakom messze a szüleimtől. Anyukámmal majdhogynem szimbiózisban élünk: szeretetteljes, bizalmas, baráti a kapcsolatunk. Anyu igazi energiabomba, rengeteget beszélgetünk. Apukám mélyen érző, figyelmes lélek, de ő nem mindig mondja ki rögtön a gondolatait. Vele remekül lehet csak úgy szótlanul üldögélni. Biztosan tőle örököltem a művészi vénámat.

Szülei jól működő házassága a példa Dóra előtt. Szeretne ő is ilyen felelősségteljesen társat választani, pont ezért nem is kapkodja el a menyegzőt.

- Mostanában egyre inkább a lassú ismerkedésben hiszek. Szeretem megadni a módját a randevúzásnak. A virág, a vacsora, az üzenetek azért történnek, hogy a két ember felmérhesse, egymáshoz valók-e. Közben egyikük sem sérül, és az együtt töltött idő szép emlék marad akkor is, ha esetleg nem alakul ki tartós kötelék közöttük. Volt olyan korszak az életemben, amikor bátran és kalandvágyóan vágtam bele az új ismeretségekbe. Ma már viszont jóval óvatosabb vagyok.

Dóra szerint nem csak az ismerkedést nem szabad elkapkodni, hanem egy esetleges szakítás után is hagyni kell magunknak időt a gyógyulásra, felejtésre.

- Megtanultam: nem jó rögtön fejest ugrani egy új kapcsolatba. Különben önmagunkat csapjuk be, és az új szenvedély esetleg csak a régi érzelmeinket éleszti újjá. Felszakítja a sebeket, a végén pedig mindkét fél csalódik, és megbántott lesz. Ezért szeretek egy darabig egyedül lenni egy elválás után. Táncolni, szórakozni járok. Hagyok magamnak időt arra, hogy átéljem a fájdalmat és megszabaduljak tőle. Ez jó módszer, mert utána bizalommal teli szívvel tudom újrakezdeni, és megint őszintén hiszek a szerelem tisztaságában. Talán ennek köszönhető, hogy sosem gyűlöltem a korábbi partnereimet. Egyetlen szakítás után sem ismételgettem vagy gondoltam, hogy minden férfi szemétláda. Természetesen, mint mindenki, én is éltem át kudarcokat, de a végén ezek is inkább erővel vérteztek fel.

Elmesélte, volt már életében egy olyan szerelem, amely akár házassággal is végződhetett volna. De túl fiatalok voltak még mindketten, ezért végül az ambíció, a szabadságvágy győzött. Mostanra, sorozatbéli karakteréhez, Pongrácz Rékához hasonlóan, Dóra szintén megérett a családalapításra. Eszében sincs azonban görcsösen siettetni a dolgot. Megvárja, amíg a sorsa ténylegesen ehhez az állomásához érkezik.

- Biztos vagyok benne, hogyha eljön az ideje, nagyon boldoggá tesz majd a házasság!

                                                                                              Horváth Orsolya