Pesti Műsor Vízkereszt, vagy amit akartok Létay Dóra újra grófnőt játszik a keszthelyi Festetics-kastély parkjában. A Figaro házassága Rosinája után ezúttal egy Shakespeare-nőalakot, Olíviát kelti életre. Tavaly szőke volt, idén fekete. Alig lehet ráismerni. Még a kezdeteknél, amikor Rátkai Erzsi gyönyörűséges jelmezterveit nézegettük, Puskás Tamás bemondta, legyek fekete. Elvégre délen játszódik a történet, az egész darab hangulatában van valami "kustoricás", vad és elementáris. Én ezt elfogadtam, és ennek megfelelően kezdtem gondolkozni a szerepről. A szőke haj egy sokkal lágyabb és finomabb nő képét mutatja, a fekete viszont a vadmacskás énemet erősíti. A nőiségnek egy tombolóbb, elfojtottan szexuálisabb, veszélyesebb oldalát tudom megmutatni feketén. Szép a nyár? Jaj, gyönyörű. Most éppen ötven fok van, mégis sikerült ebben a rekkenő hőségben megfáznom, rettentő beteg vagyok, ennek ellenére imádom az előadást. Tele van mulatságos és izgalmas helyzetekkel, a néző amellett, hogy szórakozik, folyamatosan a saját érzelmi életére ismerhet. A Quimby zenekar jóvoltából tele van gyönyörű dalokkal, amelyek nagyon különös atmoszférát teremtenek. De a rengeteg móka, kacagás közben az is kiderül, ez az egyik legszomorúbb Shakespeare-darab. Mindenki másba szeret bele, mint aki őt szereti, és mindenki más, mint akinek mutatja magát. Az utóbbinak "köszönhetően" Olívia csókban olvad össze Violával (Kovács Vanda), akiről azt hiszi, hogy férfi. Nehezen született meg a pillanat? Ezt a jelenetet próbáltuk a legtöbbet. Ilyenkor egy színésznek el kell felejteni a gátlásait. Nekem arra kell gondolnom Olíviaként, hogy szerelmes vagyok ebbe a fiúba, és nincs más vágyam, mint hogy végre megcsókoljam. Kétségbeesett gesztus is ez, hogy megszerezzem őt. Szerencsére a szerelem beteljesülése már Viola ikertestvérével, Sebastiannal történik meg.
Kiss Péter |