Maxima
2006. január 17.

"Nem szeretek elvárásoknak megfelelni"

Megközelíthetetlen és titokzatos - ezt a két jelzőt szokták leggyakrabban ráaggatni a Jóban Rosszban (TV2) Rékáját alakító színésznőre. Aki folyamatosan arra törekszik, hogy ne kelljen úgy viselkednie, ahogy mások gondolják.

- Milyen napod volt?
- Rohangálós. Ma nem forgattam, de általában minden nap reggeltől estig a stúdióban vagyok, és ilyenkor jövök rá, hogy mennyi mindent nem intézek el, ezeket most gyorsan pótolom.
- Mit mérlegeltél, amikor elvállaltad Pongrácz doktornő szerepét?
- Egyedül attól féltem, hogy háttérbe szorítja majd a színházat, hiszen tizennégy éve vagyok a pályán, és színpad nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Szerettem volna mindenképpen megtartani azt a színészi pozíciót, amelyet elértem. Erre gondosan ügyeltem, és egy év tapasztalatával elmondhatom, hogy sikerült is. Persze maximális erőbedobással csinálom a sorozatot, és teljes mellszélességgel vállalom, de nem akarok "sorozatsztárrá" válni! Egyébként el kell ismernem, hihetetlen népszerűséget ad, hiszen manapság a televízió az első számú forrása az ismertségnek. Nyáron például a rajongóim a blogon keresztül szervezték meg, hogyan zarándokoljanak le Keszthelyre, hogy megnézzenek a Vízkereszt, vagy amit akartok c. előadásban.
- Régebben hasonlóan sikeresnek érezhetted magad, mint mostanában?
- Folyamatosan meg kellett küzdenem a sikereimért. A főiskola után nem voltam elégedett magammal, tudtam és éreztem: le kell mennem vidékre, hogy megtanuljam a szakmát. Miskolcon, Szegeden, majd Zalaegerszegen szinte állandóan játszottam, aztán amikor visszajöttem Pestre és szabadúszó lettem, egy évig nem álltam színpadon. Volt szerződésem az egyik pesti színháznál, de összetéptem: rájöttem, hogy csak azért írtam alá, mert a biztonságot kerestem. Nehéz évad volt, annyira hiányzott a játék, hogy egy idő után már álmomban is színpadot és reflektorfényt láttam. Aztán megkaptam Sopsits Árpád Torzók című filmjének főszerepét. Pedig mélyponton voltam: rosszkedvűen, önbizalom nélkül érkeztem a meghallgatásra, de kiderült, éppen ez kellett a szerephez.
- Azóta szerencsére nincsenek ilyen jellegű problémáid, szabadidőd is alig akad. Hogyan kapcsolsz ki?
- Alszom, vagy leszaladok az edzőterembe. Régen rengeteget sportoltam: szertornász és műugró voltam, szóval megszoktam a fizikai terhet és az adrenalin-ingadozást. És a testi fáradtság lelkileg is helyre tesz. Ma is szükségem van erre, de sajnos nem tudom eleget gyötörni a testemet.
- Gyerekként sportoló akartál lenni?
- Már négy évesen színésznőnek készültem. Sportolni azért kezdtem, mert örökmozgó voltam. Állandóan ágyszivacsokat dobáltam a földre, és azokon bukfenceztem, szaltóztam, cigánykerekeztem. A másik szenvedélyem a "királylányozás" volt: anyukám ruháiba, hálóingeibe bújtam, felvettem a legszebb gyöngysorait, még a szomszéd kislányokat is beöltöztettem, és megrendeztem a jelenetet, amit nyomban elő is adtunk. A bátyámmal is rengeteget játszottunk, fantáziajátékokat, akadályversenyeket bonyolítottunk le a hűvösvölgyi családi ház vadregényes kertjében. Nagyon jó gyerekkorunk volt, szerencsések vagyunk, mert megkaptunk mindent a szüleinktől: sok szeretet és jó mintát.
- Te magad nem készülsz még arra, hogy gyereket vállalj?
- Természetesen szeretnék gyereket, de a kérdés egyelőre nem aktuális. Minden tiszteletem azoké a kollégáimé, akik ezt a teljes embert kívánó hivatást össze tudják egyeztetni a családi életükkel.
- Sokan zárkózottnak tartanak.
- .vagy megközelíthetetlennek. Mások túlságosan nyitottnak és közvetlennek. Szubjektív dolog, hogy ki milyennek lát. Abban, amit gondolunk a másikról, mi is legalább annyira benne vagyunk.
- Lehet, hogy a sorozatbéli karaktered miatt látnak távolságtartónak?
- Egy sorozatban minden figura több mint ötven százalékban azonos azzal, aki játssza. Akár tagadjuk, akár nem, nagyon sok mindent a saját személyiségünkből használunk fel. Amikor például Réka közli egy kislánnyal az édesapja halálhírét, vagy lekési a szerelme vonatát, és ezért nem tud tőle elbúcsúzni, nem egy elképzelt karakter közelijét láthatja a néző, hanem az enyémet. Az én saját, "civil" pillantásom kell, hogy az adott pillanatban hasson rá. Persze Réka reakciói sokkal megfontoltabbak és kevésbé szélsőségesek, mint amikor a Vízkeresztben Olíviát játszom, akit leginkább egy szunnyadó feketepárduchoz tudnék hasonlítani. Olyankor felszabadítom magamban azt a szexuális energiát, amelyet a doktornőben inkább elnyomok.
- A kapcsolataidban is ugyanilyen tudatosan használod az energiáidat?
- Nyilván színésznőkét ösztönösen bennem van a tetszeni vágyás, és általában öntudatlanul ráérzek arra, hogy egy férfi mit vár tőlem. Ám amint rajtakapom magam azon, hogy elkezdek ennek megfelelni, kigyullad az agyamban a vészjelző, és már ott sem vagyok.
- Nem lehet a dolgokat szépen megbeszélni?
- Dehogynem. Abszolút megbeszéléspárti vagyok, de vannak olyan ösztönös, mély megérzéseim, amelyek felülírnak minden racionális elgondolást. Ilyesmiből születik a szerelem is. Nincs rá magyarázat, és nem is kell, hogy legyen.
- Most szerelmes vagy?
- Nincs rá válasz, és nem is kell, hogy legyen!
- Akkor úgy kérdezem: számodra miért fontos a szerelem?
- Minden, amit ezzel kapcsolatban mondani tudnék, banális közhelyként hatna. Ezért inkább hallgatok. Kívánom mindenkinek, hogy minél többször élje át a szerelmet, de ha a saját életében éppen nem ott tart, akkor találja meg a színházban, a zenében és a költészetben.

Amit Dóráról még tudni érdemes:
* Ő kölcsönzi a hangját Samanthának a Sex és New Yorkban
* 2001-ben Domján Edit díjat kapott
* A Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban Olíviaként együtt énekel a Quimby együttessel
* Főbb szerepei még: Vagina monológok, Nő I., Figaró házassága, Rozina
* Már tízéves korában szerepelt a Magyar Rádió hangjátékaiban
* A Jóban Rosszban sorozatot néző lányok gyakran kérik a fodrásztól Dr. Pongrácz Réka hajszínét

                                                                                               
Gáspár Ibolya