Színes rtv
2006. január 30. - február 5.

"Játékos, gyermeki lények vagyunk"

- Egyéves lett a Jóban Rosszban, ami az ünneplésre és a tanulságok megfogalmazására is jó alkalmat kínál. Ha beszédet kellene tartaniuk az évforduló kapcsán, milyen gondolataikat akarnák mindenképpen elmondani? Milyen érzések a legerősebbek önökben a sorozattal kapcsolatban?
Létay Dóra: Nem hiszem, hogy tartanék beszédet, mert a protokolláris gesztusokat nem szeretem. Inkább összefognék néhány kollégával, és paródiákat adnánk elő a stáb tagjairól.
Ez a bennünket általában jellemző légkörhöz is jobban illene. Rendkívül sikeresnek érzem
az elmúlt évet a sorozat és a magam szempontjából is. Szabadúszó voltam, és kicsit árvának éreztem magam, mielőtt ezt a feladatot elnyertem volna. A Jóban Rosszban révén annyira ismert és népszerű lettem, mint még soha.
Gazdag Tibor: Nekem is nehezemre esne beszédet mondani, de ha mindenképpen kellene, a remek társulatról, partnerekről beszélnék. Bevallom, amikor belevágtam a sorozatba, kissé féltem amiatt, kikkel fogok játszani, kikkel kötöttem látatlanban szövetséget. Minden szempontból kellemes meglepetések értek! Rendkívül igényes csapat tagjaként dolgozhatom.
- Keresik-e és milyen téren találják meg a sorozatban a szenvedéllyel és örömmel űzhető játékot?
Tibor: Csak azt keresem! A nélkül el sem tudnám képzelni a munkát. Amint elkezdeném nyűgnek érezni, abba akarnám hagyni. Nagyszerű, hogy a személyiségünkkel, kisugárzásunkkal mindannyian a sorozat alakítói vagyunk, hogy az egyéni ötleteink és az összjátékunk révén egyaránt a saját képünkre formálhatjuk, életre kelthetjük, ami leírva csak holt szöveg.
Dóra: Mind játékos, gyermeki lények vagyunk, és egyre oldottabban játszunk. Egyre inkább merünk olyanok lenni, amilyenek valóban vagyunk, s bátrabban előállunk az ötleteinkkel, mint korábban.
- Kérem, idézzék fel, hogyan ismerkedtek és barátkoztak össze sorozatbeli önmagukkal!
Dóra: Én kezdetben rendkívül szomorú nőt játszottam Rékaként, akit mindig baj ért. Bevallom, ez az áldozati szerep eléggé nehezemre esett. Azóta viszont Réka nagy megelégedésemre magára talált, ami a ruháin és a frizuráján is meglátszik. Rendkívül jólelkű is, ezért imádják a nézők. Most már igazán kellemes érzés a bőrébe bújnom.
Tibor: Péter eredetileg erőszakosabb, céltudatosabb karakter lett volna, mint én. A magam képére formáltam, finomabbra, higgadtabbra hangoltam, mert nem hiszek benne, hogy csak taposásból áll a világ, és mert azt akartam, hogy jobban azonosulhassanak vele a nézők.
- Testvérpárt játszanak, ami ilyen hosszú távon bizonyára egymás egyre jobb megismerését, megértését hozza magával színészként is, emberként is. Hogyan változott, árnyalódott az egymásról alkotott képük?
Tibor: Dóra karakán, kemény, dekoratív és intelligens nő; nagy szerencsének érzem, hogy a partnerem lett. Megesett, hogy szinte ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazzal a határozottsággal utasítottunk vissza egy rendezői elképzelést. Mintha véd- és dacszövetséget kötöttünk volna akkor.
Dóra: Garas Dezső mondta: "A szembogarat nem lehet instruálni." Ha nem kedvelnénk egymást az életben is, nem tudnánk eljátszani a korán árván maradt, összekapaszkodó, egymást támogató testvérpárt. Tibor az alkata és a képességei alapján nemzetközi filmsztár is lehetne, és még remek humora is van! Korábban nem ismertük egymást különösebben, de amint elkezdődött a közös munka, azonnal éreztem, hogy minden rendben lesz.

                                                                                                                   (kp)