Fürge ujjak
2006. február

Létay Dóra szép, tehetséges, foglalkoztatott fiatal színésznő. Van olyan napja, hogy szinte folyamatosan öltözködnie kell, fotózásról forgatásra, onnan pedig színházba siet. De már gyermekkora óta erre a hivatásra készült.

Szerepelsz a Jóban Rosszban című tévésorozatban, több filmben szinkronizálsz, és több színház előadásában is feltűnsz. Melyik műfaj az első számodra?
Véleményem szerint nincs sorozatszínész, színpadi színész és szinkronszínész. Csak színész van. Ha pedig valóban az vagy, akkor mindegyik terepen megállod a helyed, és megfelelően tudsz teljesíteni Én ugyanolyan erőbedobással próbálok hónapokig egy színházi szerepet, mint, ahogy a hangomat kölcsönzöm néhány órán át egy adott film szereplőjének.

Mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?
Már négyéves koromban kijelentettem, hogy színésznő akarok lenni. Ez elemi elhatározás volt. Már kisgyerekként is játszottam, kitaláltam szerepjátékokat, meséket és anyukám ruháiba bújva előadtam őket a családomnak. Miután ebből nem nőttem ki, tízéves koromban a szüleim beírattak a Magyar Rádió Gyermekstúdiójába. Tulajdonképpen ott kezdtem a pályámat, az alapokat a Rádióban sajátítottam el, hiszen rengeteg verset, beszédtechnikát, és verselemzést tanultam. Később a Toldy Ferenc Gimnázium Theátrumában szerepeltem. Tizenhat évesen felvettek a Pinceszínházba, ahol az egyik tanárom Puskás Tamás volt. Érdekes, hogy ő készített fel annak idején a Színművészeti Főiskolára, ahol 1993-ban végeztem, majd tizenhat évnek kellett eltelnie, hogy már színésznőként újra dolgozhassak vele a Vidám Színpadon.  

Hogyan alakult a színészi karriered?
Diploma után egy évvel a Miskolci Nemzeti Színházba szerződtem, ahol őrült nagy szerencsém volt, hiszen minden kezdő színésznő legnagyobb szerepálmait eljátszhattam, Lulutól kezdve Júlián át egészen a My Fair Lady címszerepéig. Ezután Szeged, majd Zalaegerszeg következett vidéki éveimben, hat éve pedig-újra Budapesten- szabadúszóként dolgozom.

Jelenleg három színházban négy különböző szerepet játszol. A Vagina monológok, Olívia a Vízkeresztben, Rozina, illetve egy igazi angol lady a Radnóti Színházban. Van egyáltalán szerepálmod?
Engem tényleg elkényeztetett a sors. Amióta színésznő vagyok, folyamatosan játszom, és szebbnél-szebb szerepeket tudhatok magam mögött. Ha volna értelme a "mi lett volna, ha"-típusu kérdéseken gondolkozni, akkor azt mondanám, elbírtam volna még egy kicsivel több Szép Ernőt és Csehovot a repertoáromba. De nem kesergek, mert lehet, hogy ezektől a szerzőktől nemsokára az érettebb nőalakok találnak majd rám.

Kiket csodálsz a színészek, énekesek közül?
Már kamasz koromban sem akartam utánozni senkit. De kedvenceim vannak. Például Michelle Pfeiffer, aki bármit csinál a vásznon, meggyőző, vagy Meryl Streep, aki kortalan szépség és minden alakításán átüt csodálatos embersége.

A színjátszáson kívül mi érdekel?
A művészet minden ága. Nagyon szeretem a minőségi zenét, a mozifilmeket, a festészetet és a fotóművészetet. Valóságos bolondja vagyok ezeknek, egy múzeumban például órákig el tudom csodálni a kiállított műveket. Mivel kézügyességem egyáltalán nincs, valóban csak csodálójuk vagyok.

Ha nincs kézügyességed, soha nem is foglalkoztál a kreatív művészetekkel?
Az iskolában a majdnem kitűnő bizonyítványt mindig a gyakorlati tárgyak rossz jegyei csúfították el. Maradt a vizuális érdeklődés és a tanulmányozás. Tehát nem tudom, hogy valami hogyan készül, de ahhoz elég jól értek, hogy a produktum milyen minőségű lett. Ez értendő a jelmezekre, vagy akár a divatra is.

Ezek alapján mi jellemzi az öltözködésedet?
A színházban, vagy a filmen szerepjátékról van szó, és ekkor nagyon szeretem a szélsőségeket. Szeretek dögös vamp lenni, vagy a végzet asszonya fűzőben és hosszú fekete estélyiben. Imádom, ha nagyon "nőnek" vagyok öltöztetve, de azt is, ha egy öregasszonyt kell megformálnom. Izgalmas játék ez a karakterekkel. Hétköznap azonban, amikor egyik helyről a másikra rohanok, ügyesen kell variálnom a ruhatáramat, hogy mindenhol szalonképes legyek. Igyekszem minél jobban kombinálható dolgokat felvenni, komplexen gondolkodni. Ilyenkor például egy farmer a legszebb magas sarkú cipőmmel, nappal kardigánnal, este viszont az alatta lévő csipkés toppal és egy fülbevalóval megbolondítva adja a viseletemet.

Említettük a jelmezeket. Hamarosan itt a Farsang, a jelmezbálok ideje. Mit tervezel?
A színész élete merő farsang, hiszen állandóan jelmezeket öltünk és szerepeket játszunk. Ez inkább a civileknek ünnep, amikor álarcok és jelmezek segítségével kiléphetnek a hétköznapi életükből, és kifejezhetik személyiségük játékos, vagy éppen elfojtott oldalát. Nekünk ezen a napon a civilség a jelmez.