Sikeres nők
A női megérzések sokat jelentenek Amikor megtudták a cukrászdában, kire várok, mosolyogva jegyezték meg, őt nagyon szeretjük. Egy fiatal színésznő, akit sokáig csak a színházba járó közönség ismert, mára sokak kedvence lett. Létay Dórának a Jóban Rosszban sorozat Réka doktornője, egyik olyan szerepe, melyet fontos állomásnak tart pályáján. Fontos szerep, de nem az egyetlen, hiszen a színésznő a forgatás mellett folyamatosan játszik színpadon is. Áprilisban mutattuk be Noël Coward Vidám kísértet című komédiáját a Vidám Színpadon. Emellett folyamatosan játszom korábbi szerepeimet Az ideális férjben Lady Chilternt, a Vízkeresztben Olíviát és a Figaro házasságában a Grófnőt, illetve az egyik nőt A Vagina Monológokban. Nyáron is lesznek színházi elfoglaltságaim, Keszthelyen vendégszerepelünk a Vízkereszttel és a Vidám kísértettel. A Vidám kísértetben Elvirát alakítja. Mennyiben hasonló vagy eltérő Elvira karaktere eddigi szerepeitől? Játszottam már hasonló szerepet régebben. Elvira egy rendkívül nőies, de egyben szélsőségesen infantilis karakter. Egy tündér és egy boszorkány keveréke. Örültem a szerepnek, hogy úgy mondjam, végre "kirosszalkodhatom" magam. S örültem annak is, hogy újabb lehetőséget kaptam a Vidám Színpadon. Harmadik éve játszom itt, és nagyon jól esik, hogy tiszteletbeli tagnak tekintenek. Hasolóan jól eső érzés a Radnóti Színházban játszani, ahol Az ideális férj és a Bástyasétány '77 című darabjaim futottak. Mennyire lehet önre típusszerepet osztani? Tizenöt éve folyamatosan játszom. A pályám elején természetes volt, hogy sorra osztották rám a szőke, édes naivákat. De már akkor is éreztem, hogy bonyolultabb alkat vagyok ennél, és igyekeztem megtalálni a legsematikusabbnak tűnő szerepben is a "kis eltérést", a fanyarságot, az iróniát. Most vagyok abban a korban, a "már-és még" időszakban, hogy eljátszhatok egy csitrit, vagy akár egy többgyermekes anyát. Ez azért is jó állapot, mert nemcsak a szerepek széles skáláján mozoghatok, de saját magamból is élvezettel szemezgethetek aszerint, hogy a szerep milyen női jellemvonásokat, milyen külső és belső jegyeket hordoz. Ugyanakkor ez a sokféle szerep önismereti szempontból is rendkívül hasznos. 1999 óta szabadúszó. Saját maga határozta el, hogy hosszú színházi társulati tagság után vált. Úgy gondolom, döntéseiben nagyon határozott, pontosan tudja, mit miért tesz. Mindig megkapom, hogy milyen határozott, kemény nő vagyok, aki tudja, mit akar. Ez bizonyára így is van, a döntéseim, választásaim alapján utólag én is így látom. Azonban addig, amíg nem döntök, legyen az szakmai, vagy magánéleti kérdés, rengeteg vívódás, tipródás, kételkedés jellemző rám. Ráadásul egy színész többnyire nem maga választ, hanem őt választják. Én is eldöntöttem, hogy befejezem öt éves vidéki pályafutásomat, mert hiányzott Budapest és szakmailag sem láttam már fejlődést abban a helyzetben. De a szabadúszás nem választás volt, hanem egyszerűen így hozta az élet. Ráadásul szerencsém volt-és van folyamatosan, mert annak ellenére, hogy nem vagyok társulati tag, csodálatos felkéréseket kapok minden évben. A sorozatot illetően egyértelmű volt, hogy vállalom, de ahhoz is előbb át kellett esni egy három fordulóból álló válogatáson, meg kellett kapnom a szerepet, hogy aztán eldönthessem, vállalom-e. Ennyit a színész szabad akaratáról. Amikor a szereptípusokról beszélgettünk, említette, hogy olyan szerepek találták meg eddig, melyekről nehéz lett volna megmondani, feketék vagy fehérek. Réka doktornő kifejezetten pozitív szerep, azaz kilóg a sorból. Pongrácz Réka a "pozitív hős" a sorozatban. Ez nem azt jelenti, hogy hibátlan, makulátlan jellemű lény, hisz akkor nem volna mit játszani a szerepen. De tudni kell, hogy az alaptulajdonságai, az, hogy humánus, empatikus, becsületes, mélyen érző ember és kiváló orvos, minden helyzetben dominálnak. Tehát, ha ezt a karaktert csalódás éri, vagy bántják, akkor sem fog törni-zúzni, sem bosszút állni, mert az egyszerűen nem ő. A nőiség ábrázolásával is csínján kell bánnom, mert Rékára még a legforróbb szerelmi jelenetekben is inkább a finomság, a női titokzatosság jellemző, mint a rámenősség, vagy a frivolság. Mennyiben hasonlít Rékára? Ha játszom, magamat kell használnom, önmagamból kell építkeznem. A kamera érzékeny műszer. A színésztől szinte "civil" létezést kíván, ami nem jelenti azt, hogy egy civil is el tudná játszani a szerepet. De nem lehet megúszni semmit. Egyszerűen látszik minden rezdülés az arcon, ahogy végigfut egy érzelem, átsuhan egy mosoly, megjelenik a szemben egy gondolat, vagy egy könnycsepp, ezeknek mind-mind igazinak kell lenniük, különben hiteltelen lesz a játék és a figura is. A nézők nem a karaktereket szeretik önmagukért, hiszen akkor képregényt olvasgatnának, hanem a színész játékától átlelkesített hús-vér figurát. Ezért van az, hogy a "negatív" szereplőkért is rajonganak, mert ott is a színész egész személyisége kelt hatást. Mennyire volt lámpalázas? Egyáltalán lehet lámpalázas egy olyan színésznő, aki folyamatosan színpadon állt, áll; aki kisebb-nagyobb megszakításokkal játszik a film különböző műfajaiban? Lehet. Az elején izgultam, de nemcsak én, mindenki. Két évvel ezelőtt, novemberben kezdtünk forgatni és az adás csak januárban indult. Tehát az eredményért izgultunk, azért, hogy milyen lesz a fogadtatás, miért dolgoztunk. Mára ez elmúlt, a sorozatot nagyon sokan szeretik és mi is megszoktuk a feszes tempót. Van arra lehetősége, hogy más színészi feladatokat is vállaljon a sorozat mellett? Évente egy premiert el tudok vállalni. Így kerülhetett sor a Vidám kísértet bemutatására. A sorozat készítői elfogadják és tolerálják azt, hogy olyan színészekkel dolgoznak, akiknek színházi munkáik is vannak. S, ugyanígy állt hozzá a színház, egyik se mondott le rólam azért, mert a sorozatban játszom, ez mind a Radnóti Színház, mind a Vidám Színpad esetében így van. Az utóbbiban ősszel újabb feladat vár, egy izgalmas krimi. És a film is belefér, sőt boldogan vállalnék több filmes feladatot is. A legutóbbi film, a Most látszom, most nem látszom, Szász Attila rendezésében nagyon szép eredményeket ért el. Legutóbb a Kaliforniában megrendezett Newport Beach Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját. Fiatal és még sok szerep, feladat vár önre. Viszont tizenöt év nagyon aktív pálya van ön mögött. Lehet ilyenkor összegzést készíteni? Elgondolkodni azon, hol tart most? A színész, ha sokat dolgozik, nem gondolkodik azon, hol tart, mit ért el. Sosem tekintettem ezt a szakmát sportversenynek. Viszont van úgy, hogy nem látom annyira fényesen az egészet, de anyukám ilyenkor mindig megvigasztal, gondoljak arra, hogy főszereplője vagyok egy napi sorozatnak, budapesti színházakban játszom és imád a közönség. Ilyenkor kénytelen vagyok igazat adni neki és megnyugszom kicsit. Megbánta valaha is, valamelyik lépését? Nem, soha. Soha nem bántam meg semmit. Mindig a megérzéseimre, a szívemre és az ösztöneimre hallgatok, és abban hiszek, hogy nem véletlenül alakul úgy az életünk, ahogy. Ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak. Mit jelent a siker ön számára? Nehéz kérdés. Most éppen "Sikeres Nő" vagyok, hiszen itt készül velem az interjú. De a viccet félretéve, a siker, mint végeredmény, mint ünneplés, hátradőlés, vállveregetés, nem tud boldoggá tenni. Siker az, ha állok a színpadon, és amikor egymásra nézünk a partneremmel, szinte érezni lehet, ahogy besűrűsödik a nézőtéren a levegő. Siker, amikor a Vagina Monológok végén férfiak és nők egymás mellett törölgetik a szemüket. Amikor készül rólam egy szép fotó, olyan, ahol nem helyes vagyok, meg édes, hanem ezer megfejtésre váró titok látszik a szememben. És siker lenne feltétlenül, ha emellett a végtelenül egoista és nárcisztikus pálya mellett képes lennék egy olyan civil életet élni, amelyben boldoggá tehetném a körülöttem élőket, mint ember, és nem, mint színésznő. "Megállj-t" parancsolni képes? Ha elmélyülten dolgozom, nagyon koncentrálok egy feladatra, akkor nem. Sosem érzem premier vagy forgatás után, hogy felszabadult lennék, akkor csak halálos fáradtságot érzek. Szinte kényszeríteni kell magamat, hogy leálljak, visszacsöppenjek a civil életbe. Ahhoz, hogy olyan legyek, mint bárki más, el kell utaznom, hogy ki tudjak kapcsolni fizikailag és lelkileg is. Szeret utazni? Nagyon. Sokfelé jártam már, de a tengerparton időzöm a legszívesebben. Hogy, merre veszem az irányt az idei nyáron, még nem tudom, de nagyon jó lenne a tengerparton eltölteni azt a két hetet, jó könyvekkel felszerelkezve. Sok lemaradásom van. Más művészeti ágak - képző, ipar, zene - nem vonzzák, hogy kipróbálja magát? A "pont, pont, vesszőcskén" kívül semmit nem tudok lerajzolni, és hangszeren sem játszom. Ha viszont színpadon énekelni, vagy táncolni kell, boldogan teszem. Amiben jó vagyok és terápiás módszernek sem utolsó, az az írás. Több száz oldalt begépeltem már a naplómba, talán egyszer születik belőle valami, amit az emberek elé tárok. Fejes Katalin |