Nők Lapja
2006. szeptember

Asztrobeszélgetés Létay Dórával
Szűz 08. 24. - 09. 23.
"Kezembe veszem a sorsom"
Létay Dóra, a Jóban Rosszban tévésorozat Pongrácz Réka doktornője a beszélgetést igazi Szűzhöz méltóan, a jegy szülötteiről ismert, általános jellemzések megkérdőjelezésével kezdte. Erősen kételkedett mindabban, amit eddig a Szűz karakterjegyéről olvasott.

- A koszt ugyan nem tűröm, de nem vagyok sem tisztaság, sem rendmániás - cáfolja Dóra a Szűz jegyében született emberek általános asztrológiai jellemzőit.  - Nem vagyok elkötelezett híve a biotáplálkozásnak, a vegetáriánus konyhának, nem eszem magokat, nem csipegetek, hanem szívesen áldozok az asztali örömök oltárán. És ami a legfőbb, a Szűz jegyűekről mindenhol azt olvasom, hogy hipochonderek, ám ez sem igaz rám, mert nem képzelek be betegségeket. Sőt, inkább azt a gondolatot táplálom magamban, hogy egészséges és energiával teli ember vagyok.
         - Jó, hogy érinted az egészség témát, mert a horoszkópodban kiemelt az egészség területe, és a csillagok arra utalnak, hogy gyógyító képességekkel rendelkezel.
- Nem a Szűzről olvasott kishitűség, vagy esetleg kötözködés mondatja velem - mert egyik sem vagyok -, de szerintem minden ember rendelkezik ilyesfajta pozitív energiákkal, amelyek gyógyító hatással bírnak, csak nem használja őket. Sokan nincsenek tudatában, fel sem merül bennük, hogy meggyógyíthatják saját magukat és másokat. Én is csak a közelmúltban jöttem arra rá, hogy esetleg tudom befolyásolni, javítani mások állapotát. Amikor az egyik kolléganő migrénes fejfájása miatt úgy tűnt, hogy elmarad a színházi előadás, az öltözőben elkezdtem finoman masszírozni a fejét, és egyszer csak megszűnt minden fájdalma.
         - Mit gondolsz, miért egy kórházról szóló tévésorozat, a doktornő szerepe hozta meg számodra az országos ismertséget, népszerűséget? A horoszkópod szerint azzal a feladattal születtél, amit a sorozatban játszol: az orvoslással, a gyógyítással. Ha nem tudnám, hogy a te horoszkópodat tartom a kezemben, azt mondanám, ez egy kórházi dolgozóé, egy orvosé. Mázlista vagy, hogy a sors megajándékozott ezzel a sorozatbeli szereppel, és így ad neked lehetőséget arra, hogy a feladatot gyakorold.
- Ezek az összefüggések nem voltak eddig ennyire világosak a számomra. De elgondolkodtam az utóbbi időben azon, milyen szerencsés vagyok, hogy ezerötszáz színészből engem választottak erre a szerepre. Az is furcsa, hogy tizenöt éve vagyok a színi pályán, és a világirodalom legszebb szerepeit játszottam el, de csak azóta ismernek az országban az emberek, kötik össze a nevemet az arcommal, mióta ezt a szerepet játszom. Ráadásul, amikor bekerültem a sorozatba, az orvos-szakértő az első jelenet után közölte, nincs szükség arra, hogy figuralesre járjak a kórházakba, mert pontosan úgy viselkedem, beszélek, mint egy doktornő.
         - Mi a véleményed arról, hogy a Szűz jegyű emberek a karrierben, a munkában jó eredmény érhetnek el, és az életüknek ezt a területét sikeresnek mondják, ritkábban éri őket csalódás. Míg a szerelemben, az érzelmek terén könnyebben kijátszhatók.
- Én is részese voltam az életben egyszer egy nagy szerelmi átverés shownak, amire, ha ma visszagondolok, nevetnem kell önmagamon, és nem értem, hogyan történhetett ez meg velem!
         - Megbabonázott?
- Igen. Olyan volt, mint egy kígyóbűvölő! Delejes hatással volt rám az érzékisége, a férfiassága, a magabiztos fellépése és a romantikus körülmények, melyeket megteremtett. Hol van az a színésznő, akit ne varázsolna el az előadás után az öltőzőben hagyott vörös rózsaszál, amiről nem tudja, hogy ki küldte. Aztán, amikor találkoztam vele, pontosan éreztem, hogy ő tette az asztalomra, és azt is, hogy vele a végzet kopogtat. Őrülten szenvedélyes, mámoros öt hónap következett, amely életem egyetlen - remélem nem lesz több! - tökéletes tévedése volt. Maximálisan megbíztam benne, beengedtem őt nemcsak a hétköznapjaimba, hanem a szívembe is. Mindent elhittem neki, amit mondott és amiből semmi sem volt igaz. A szüleim és a környezetemben élők világosan látták, hogy kivel van dolgom, de mivel olyan voltam, mint az elvarázsolt királykisasszony, energiapazarlásnak tartották a lebeszélést róla. Aztán elérkezett a felismerés pillanata, amely villámcsapásszerűen jött, és képes voltam azt mondani neki: "Amilyen gyorsan jöttél az életembe, ugyanolyan gyorsan menj el!"
         - Mit tanultál ebből a szerelmi kapcsolatból, illetve a csalódásból?
- A mértékletességet. Hogy a latinos hevületű érzelmeimet tartsam kordában, és bármennyire szeretem a szerelem érzését, nem hagyhatom, hogy elsodorjon, és magával ragadjon a szenvedély. Meg kell győződnöm előbb arról, hogy a partner is ugyanúgy szeret és őszinte hozzám.
         - A sors mindig küld jeleket, amelyek az embert figyelmeztetik, hogy a másikkal nincs egy hullámhosszon. Nem vetted észre?
- Akkor még nem figyeltem a jelekre. De már nagy jelentőséget tulajdonítok nekik, és hogy visszakanyarodjunk az egészség témához, mindig kikutatom például a betegségek lelki okait, legyen szó akár torokfájásról, vagy hasra esésről. Talán másfél éve is van annak, hogy a főváros egyik forgalmas részén hatalmasat estem. Az esésnek az a fajtája volt, amely minden nő rémálmában szerepel: lépcsőn lefelé jövet úgy elterültem, hogy a kezemben lévő táskából és szatyorból minden szanaszét repült. Miután összeszedtem magam, elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mit üzen a sors, és hamar rájöttem, hogy az éppen kialakuló szerelmi kapcsolatomról van szó, pontosabban figyelmeztetés, ne menjek bele, mert éppen úgy "pofára" fogok esni, mint az aluljáró lépcsőjén.
         - Bebizonyosodott ennek igaza?
- Igen, mert kiderült, hogy a férfinak állandó barátnője volt. Mivel nem akarok tisztázatlan, vagy hazug helyzetekbe belemenni, ezért lezártam a kapcsolatot.
         - Hamar túltetted magad a csalódáson?
- Hál' Istennek a sors megajándékozott a felejtés és a megbocsátás művészetével, így hamar kisöpröm az emlékezetemből a rosszat. Amikor történnek velem a dolgok, akkor azt megkínlódom, de nem rágódom rajta a végtelenségig. Lehet, hogy évekig húzok egy szerelmi kapcsolatot, de ha sikerül lezárnom, tovább nem sírok utána.
         - Most van valakid?
- Ugyan egyedül mentem Korfura nyaralni, ahol nagyon jól éreztem magam, de jelenleg egy lezáratlan kapcsolatban vagyok, amelyben nincs eldöntve, hogy folytatjuk, vagy sem. Ám nem félek az egyedülléttől, mert nem magányként élem meg, hanem a töltekezés idejének és várakozásnak tartom a következő kapcsolatra.
         - Mitől félsz?
- Az autóvezetéstől. Tíz éve van jogosítványom, de nem merek a kormány mögé ülni, mert valami megmagyarázhatatlan félelem lesz úrrá rajtam.
        - Ennek a mélyebb jelentése és a csillagok is arra utalnak, hogy félsz a magánéletedben átvenni az irányítást: mert ahogy a kocsiban is jó, hogy vezetnek helyetted, nem kell koncentrálnod a körülményekre, de fennáll a lehetősége, hogy nem oda visznek, ahova szeretnéd, és ez csalódást okoz. Ugyanígy lehet ez a párkapcsolatban is, ahol, ha nem veszed kezedbe az irányítást, nem figyelsz, hanem hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek veled, a végén kijátszottnak, és becsapottnak érzed magad.
- Igen, én is valahogy erre a következtetésre jutottam magamtól. És a születésnapomtól új életet kezdek, megpróbálom a kocsit vezetni, a sorsomat kézben tartani. Ebben az asztrológiában mégis lehet valami.

                                                                           Izing Klára asztrológus