RTV részletes
1999. november 22-28.

A CÍMLAPON: LÉTAY DÓRA

A Kisváros legutóbbi epizódjában õ volt a mindenre elszánt maffiózónõ, aki hidegvérrel lövi le áldozatát, a középkorú szállodatulajdonost. Létay Dóra kislányos alkatától távol áll ez a szerep, a színésznõ azonban nem ismer lehetetlent.

Már pályám elején, a Miskolci Nemzeti Színházban "életveszélyes" szerepek sorát játszottam végig. Hol Salomét táncoltam félmeztelenül, forgószínpadon Bozsik Yvette koreográfiájára, hol egy öt méter magas kémény tetejérõl lóbáltam a lábam és Maryska-hajamat a Sörgyári capriccióban, de kínhalált haltam a Luluban, a Rómeó és Júliában, az Ármány és szerelem Lujzájaként, vagy az Amalfi hercegnõ címszerepében. Ezek a szerepek sokkal nagyobb lelki és idegrendszeri megterhelést jelentettek, mint fizikait. Ugyanakkor én ezektõl vagyok boldog. Miskolcon mondta nekem egy díszítõ: Te olyan "merõs" színésznõ vagy.

A pályakezdés éveiben nyilván fontos egy ifjú színész számára a társulat, amelyhez tartozik.

Abszolút! Miskolc a bölcsõm, ahol a pálya minden örömét-kínját megtapasztalhattam, és persze rengeteget értem, tanultam. Ráadásul egy olyan csapatban dolgozhattam, ahol nem marionettfigurák, hanem alkotótársai voltunk egymásnak egy-egy elõadás létrehozása során.

Ez a Telihay Péter-féle csapat Miskolc után Szegedre szerzõdött.

Igen, és itt újabb kihívások vártak. Másodszorra is eljátszhattam például Margaritát (korábban Zsámbékon már volt egy Mester és Margarita-feldolgozás), és itt kerültem közel Csehovhoz is. Meghatározó élmény volt számomra eljátszani a Három nõvér Natasáját, vagy a Manóból Jelena Andrejevnát.

Ezután a fõváros következett?

Nem. Az újabb állomás Zalaegerszeg volt. Itt a szó igazi és átvitt értelmében lubickolhattam a Sweet Charity címû musical naiv utcalány szerepében, és találkoztam hat év után újra Verebes Istvánnal. Õ volt a partnerem még Miskolcon, Szép Ernõ Háromlevelû lóhere címû álomszép darabjában.

Most újra itthon van Pesten. Vajon a szabadúszás is "szépernõsen" álominak mondható?

Oh, nem. Illetve másfajta varázsa van, mint a felfokozott társulati együttlétnek. Semmi sem kiszámítható, ugyanakkor tele van meglepetésekkel.

Mondana egy párat ezek közül?

Nyáron fejeztük be Molnár György Egyszer élünk címû filmjét, ezután jött a Kisváros, majd egy Gyurkó László-hangjáték Csiszár Imre rendezésében, Megy a gyûrû címmel. Nagyon jó volt újra rádiózni.

Ha jól tudom, ismét filmes feladatra készül.

Igen. Sopsits Árpád önéletrajzi ihletésû filmjében játszom egy nagyon szép szerepet. A történet az ötvenes években játszódik, egy fiúintézetben. Én vagyok Marika, a nevelõnõ.