|
Epizód magazin Szinkronhang - Vad szenvedélyek "Minden szerep egy újabb lépcsõfok a pályán" Mennyire tartod magad szenvedélyes embernek? Nagyon szenvedélyesnek tartom magam, sõt vadnak is! De számomra egészen mást jelentenek ezek a fogalmak, mint ahogy ebben a sorozatban megjelenítik. Az életem minden pillanatára jellemzõ a szenvedély, szeretem a dolgokat a legteljesebb mélységükben és magasságukban átélni. Munka közben sem spórolok az érzelmekkel és az indulatokkal, teljes személyiségemet beleadom a szerepeimbe. A magánéletben azonban mára megtanultam irányítani a szélsõségeket, hiszen ha szenvedélyes vagy, akkor óhatatlanul sérülékennyé is válsz. Adódott már komoly kudarcod a túlzott szenvedélyességbõl? A Mester és Margarita címû elõadásban akkora lendülettel játszottam, hogy lezuhantam egy kõfalról, és eltört a könyököm. Ilyen állapotban játszottam, sõt táncoltam végig a darabot! Hogyan alakult eddig a színészi pályád? Már négyévesen színésznõnek készültem, és késõbb töretlenül követtem is ezt az elhatározást. Gyermekkoromban a Magyar Rádió gyermekstúdiójában dolgoztam, majd a Pince Színházban, gimnáziumban a Toldy Teátrumban szerepeltem. A színmûvészetire elsõre fölvettek. Ezt követõen vidéki színházakhoz szerzõdtem, Miskolcra, Szegedre, majd Zalaegerszegre. Ez idõ alatt Júliától My Fair Ladyig minden szerepet eljátszottam, amit egy fiatal színésznõ megkaphat. Fáradhatatlanul dolgoztam, és közben rengeteget tanultam a szakmáról, a színházról és saját magamról is. Melyik eddigi munkádat érzed a legmeghatározóbbnak? Minden szerep meghatározó, mert mindegyik egy újabb kihagyhatatlan lépcsõfokot jelentett, amibõl tanulhattam. Az egyikben kiélhettem a legteljesebb szertelenségemet, a másikban megtanultam, hogyan legyek jelen erõteljesen a színpadon, miközben nem csinálok semmit. A legkedvesebb szerep azonban számomra a Sörgyári Capriccio Maryskája. Gyönyörû, játékos, költõi elõadás volt, önfeledt pillanatokkal, mely minden este másfél óra színtiszta boldogságot jelentett. Filmekben is láthat a közönség, Sopsits Árpád Torzók címû filmjében én játszottam az egyik fõszerepet. Szívesen vállalnék újabb szerepeket is filmekben, sorozatokban! A Vad szenvedélyekben Maria egy nõs férfiba lesz szerelmes. Elõfordulhatna ez a te életedben is? Teljesen elképzelhetetlennek tartom! Véleményem szerint ilyesmibe nem szabad belemenni, ha az ember nem akarja egy életre boldogtalanná tenni magát. Petri György verse szerint "A szerelem nem tûri az alapok bonyolultságát". Márpedig ha két ember úgy szeret egymásba, hogy egyikük nem szabad, az elég bonyolult alap egy kapcsolathoz. Milyen munkáid vannak jelenleg? A Thália Színházban az Amadeusban játszom Darvas Ivánnal és Alföldi Róberttel. A Titánok és a Vad szenvedélyek mellett számos sorozatban szinkronizálok, és most kaptam meg az egyik szinkronszerepet Steven Spielberg Mesterséges intelligencia címû filmjében. Ezt a munkát egy nagyon komoly válogatás elõzte meg. Azt szeretem a szinkronizálásban, hogy a hangom és a színészi eszköztáram legkülönfélébb rétegeit felhasználhatom egy-egy újabb karakter megformálása közben. Mi a legnagyobb ambíciód az életben? Jelen pillanatban a könyvem. A saját életemet, a naplóimat veszem alapul a regényben, de a végeredménynek a terveim szerint már nem sok köze lesz a valóságos történetemhez. Szeretném még ebben az évben befejezni az írást, hogy jövõre megjelenhessen.
Varga Orsolya |