Füles
2005. november 22.

Létay Dóra a Jóban Rosszban doktornõje

A civilben is széparcú, vonzó Létay Dórára többször felfigyelnek az utcán, azt azonban egyáltalán nem várja el, hogy mindig a színésznõt lássák benne. Hiába ismeri az egész ország a Jóban Rosszban címû kórházsorozat Pongrácz Réka doktornõjeként, hétköznapjait szereti ugyanúgy élni, mint bárki más. Mostanában minden idejét a munka köti le, hiszen annyi feladata van a színházban is, amennyi két embernek is elég lenne. Õ azonban így boldog és elégedett, hiszen az tölti fel energiával, ha minél többet dolgozhat.

Szinte mindennap forgatsz, és közben több színházban is játszol. Hogyan csinálod, hogy mindenre jut idõd?

Valóban nagyon sokat dolgozom, tulajdonképpen a pihenõnapokon sincs módom valódi lustálkodásra. Ez most olyan idõszak az életemben, amikor még nyáron sem gondolhatok tétlenkedésre. Idén is azzal telt a forgatási szünetem, hogy lementem Keszthelyre, a Vízkereszt bemutatójára. Most pedig a Vidám Színpadon játsszuk a darabot. Nagyon érdekes elõadás, a Quimby együttes zenél benne élõben, és ettõl kicsit koncerthangulatú az egész. Így próbáljuk meg a fiatalokat is Shakespeare közelébe csábítani, és úgy tûnik, sikerrel. Nagyon szeretem! Játszom még ugyanitt a Figaro házasságában, illetve a Radnóti Színházban Az ideális férjben és a Thália Színházban A Vagina Monológokban. Egyébként annak, hogy mindenre jut idõm, csak annyi a titka, hogy amit csinálok, azt mind nagyon szeretem!

Hogyan viszonyulsz Pongrácz Rékához a sorozatban,

Pozitív, szimpatikus figurának tartom, akit kedvelnek a nézõk. Nem is tudom, hogy mit kezdenék egy negatív személyiséggel, akit gyûlölnek!

Amikor elvállaltad a szerepet, nem tartottál attól, hogy idõvel túlságosan hozzád nõ?

Nem, mert azt gondolom, hogy nagyon megváltozott a világ. Mindenki tudomásul veszi, hogy a színészeknek ma már nem ugyanolyan a helyzetük, mint régen. A kereskedelmi televíziók uralják a piacot. Úgy éreztem, hogy jóra lehet fordítani a képernyõ adta lehetõségeket. Az egész ország láthat bennünket, és így talán fel tudjuk hívni magunkra a figyelmet, be tudjuk csempészni a köztudatba, hogy máshol is játszunk. Akik megkedveltek, eljönnek a színházba is, hogy megnézzenek, és ez nagyon jó. Én azt tapasztaltam, hogy nem azonosítottak Rékával, mindig Dórinak szólítanak. Az történt, amit szerettem volna. Színésznõ maradtam, aki egy tévésorozatban is játszik.

Érezhetõen megnövekedett a rajongóid száma?

Érdekes, annyira nem, hogy az már zavaró lenne. Lehet, hogy azért, mert nem viselkedem úgy, mint egy sztár. A hétköznapokban egyáltalán nem "hordom" magam, és nem várom el, hogy felismerjenek. Sõt, inkább elbújok! Rengeteg szerepelnivalóm van mostanában, így nagyon örülök, hogy civilben nem kell a színésznõt alakítanom. Simán beülök bárhová, elmegyek táncolni a barátaimmal, mint bárki más. Egy ilyen alkalommal történt, hogy tánc közben odajött hozzám egy távol-keleti fiatalember, ékes magyarsággal bemutatkozott - Leventének hívták -, és ezt mondta: "Doktornõ, ugye, nem igaz? Magát az életben nem lehet megcsalni?" Ezen jót mosolyogtam.

A barátaid kollégák vagy inkább civilek?

Vannak köztük kollégák is és civilek is, de akik a legközelebb állnak hozzám, azok civilek. Valahogy így alakult. Sokakkal vagyok jóban szakmán belül, de ezek az ismeretségek mindig valamilyen feladathoz kapcsolódnak, és végük szakad, ha annak vége. Ez ilyen furcsa pálya. Nagyon sok érzelem van a munkánkban, közel kerülünk egymáshoz, de ha éppen nincs közös tennivaló, fellépés, akkor eltávolodunk vagy bezáródunk. A civil barátságok máshogy mûködnek.

A táncról nagyon lelkesen beszéltél. Szenvedélyed?

Igen, imádok táncolni! Ez is nagyon jó módja a feszültségek levezetésének, remekül érzem magam közben. Egyébként is igyekszem odafigyelni magamra, ha van idõm, lejárok egy közeli edzõterembe, mindenféle tornára. Újabban a spinning a kedvencem, ez egyfajta biciklizés. Borzasztóan kimerítõ és nehéz, de éppen ez a jó benne! A pilatest is szeretem, amely nagyon erõsen megdolgoztatja a mélyizmokat. Nagyszerû alakformáló!

A sorozatban kicsit bonyolultan alakul a magánéleted. Civilben milyen típusú férfi vonz?

Legyen megértõ, mert nem vagyok egyszerû eset. Sok türelem kell hozzám! Eléggé szélsõséges, sokszor labilis vagyok, az érzelmeim és hangulataim hullámzóak, vagyis nem vagyok éppen jól kiszámítható. Most már így harminc fölött, számos tapasztalat után kijelenthetem, hogy nekem a legfontosabb egy férfiben a jószívûség. Ha ez hiányzik belõle, ha nem érzem azt, hogy szeret, és mindent megtenne értem, akkor az egész semmit nem ér!

 

                                                                                             Szalay Zizi