Fürge ujjak
2006. február

Létay Dóra szép, tehetséges, foglalkoztatott fiatal színésznõ. Van olyan napja, hogy szinte folyamatosan öltözködnie kell, fotózásról forgatásra, onnan pedig színházba siet. De már gyermekkora óta erre a hivatásra készült.

Szerepelsz a Jóban Rosszban címû tévésorozatban, több filmben szinkronizálsz, és több színház elõadásában is feltûnsz. Melyik mûfaj az elsõ számodra?
Véleményem szerint nincs sorozatszínész, színpadi színész és szinkronszínész. Csak színész van. Ha pedig valóban az vagy, akkor mindegyik terepen megállod a helyed, és megfelelõen tudsz teljesíteni Én ugyanolyan erõbedobással próbálok hónapokig egy színházi szerepet, mint, ahogy a hangomat kölcsönzöm néhány órán át egy adott film szereplõjének.

Mikor döntötted el, hogy színésznõ leszel?
Már négyéves koromban kijelentettem, hogy színésznõ akarok lenni. Ez elemi elhatározás volt. Már kisgyerekként is játszottam, kitaláltam szerepjátékokat, meséket és anyukám ruháiba bújva elõadtam õket a családomnak. Miután ebbõl nem nõttem ki, tízéves koromban a szüleim beírattak a Magyar Rádió Gyermekstúdiójába. Tulajdonképpen ott kezdtem a pályámat, az alapokat a Rádióban sajátítottam el, hiszen rengeteg verset, beszédtechnikát, és verselemzést tanultam. Késõbb a Toldy Ferenc Gimnázium Theátrumában szerepeltem. Tizenhat évesen felvettek a Pinceszínházba, ahol az egyik tanárom Puskás Tamás volt. Érdekes, hogy õ készített fel annak idején a Színmûvészeti Fõiskolára, ahol 1993-ban végeztem, majd tizenhat évnek kellett eltelnie, hogy már színésznõként újra dolgozhassak vele a Vidám Színpadon.  

Hogyan alakult a színészi karriered?
Diploma után egy évvel a Miskolci Nemzeti Színházba szerzõdtem, ahol õrült nagy szerencsém volt, hiszen minden kezdõ színésznõ legnagyobb szerepálmait eljátszhattam, Lulutól kezdve Júlián át egészen a My Fair Lady címszerepéig. Ezután Szeged, majd Zalaegerszeg következett vidéki éveimben, hat éve pedig-újra Budapesten- szabadúszóként dolgozom.

Jelenleg három színházban négy különbözõ szerepet játszol. A Vagina monológok, Olívia a Vízkeresztben, Rozina, illetve egy igazi angol lady a Radnóti Színházban. Van egyáltalán szerepálmod?
Engem tényleg elkényeztetett a sors. Amióta színésznõ vagyok, folyamatosan játszom, és szebbnél-szebb szerepeket tudhatok magam mögött. Ha volna értelme a "mi lett volna, ha"-típusu kérdéseken gondolkozni, akkor azt mondanám, elbírtam volna még egy kicsivel több Szép Ernõt és Csehovot a repertoáromba. De nem kesergek, mert lehet, hogy ezektõl a szerzõktõl nemsokára az érettebb nõalakok találnak majd rám.

Kiket csodálsz a színészek, énekesek közül?
Már kamasz koromban sem akartam utánozni senkit. De kedvenceim vannak. Például Michelle Pfeiffer, aki bármit csinál a vásznon, meggyõzõ, vagy Meryl Streep, aki kortalan szépség és minden alakításán átüt csodálatos embersége.

A színjátszáson kívül mi érdekel?
A mûvészet minden ága. Nagyon szeretem a minõségi zenét, a mozifilmeket, a festészetet és a fotómûvészetet. Valóságos bolondja vagyok ezeknek, egy múzeumban például órákig el tudom csodálni a kiállított mûveket. Mivel kézügyességem egyáltalán nincs, valóban csak csodálójuk vagyok.

Ha nincs kézügyességed, soha nem is foglalkoztál a kreatív mûvészetekkel?
Az iskolában a majdnem kitûnõ bizonyítványt mindig a gyakorlati tárgyak rossz jegyei csúfították el. Maradt a vizuális érdeklõdés és a tanulmányozás. Tehát nem tudom, hogy valami hogyan készül, de ahhoz elég jól értek, hogy a produktum milyen minõségû lett. Ez értendõ a jelmezekre, vagy akár a divatra is.

Ezek alapján mi jellemzi az öltözködésedet?
A színházban, vagy a filmen szerepjátékról van szó, és ekkor nagyon szeretem a szélsõségeket. Szeretek dögös vamp lenni, vagy a végzet asszonya fûzõben és hosszú fekete estélyiben. Imádom, ha nagyon "nõnek" vagyok öltöztetve, de azt is, ha egy öregasszonyt kell megformálnom. Izgalmas játék ez a karakterekkel. Hétköznap azonban, amikor egyik helyrõl a másikra rohanok, ügyesen kell variálnom a ruhatáramat, hogy mindenhol szalonképes legyek. Igyekszem minél jobban kombinálható dolgokat felvenni, komplexen gondolkodni. Ilyenkor például egy farmer a legszebb magas sarkú cipõmmel, nappal kardigánnal, este viszont az alatta lévõ csipkés toppal és egy fülbevalóval megbolondítva adja a viseletemet.

Említettük a jelmezeket. Hamarosan itt a Farsang, a jelmezbálok ideje. Mit tervezel?
A színész élete merõ farsang, hiszen állandóan jelmezeket öltünk és szerepeket játszunk. Ez inkább a civileknek ünnep, amikor álarcok és jelmezek segítségével kiléphetnek a hétköznapi életükbõl, és kifejezhetik személyiségük játékos, vagy éppen elfojtott oldalát. Nekünk ezen a napon a civilség a jelmez.