Sikeres nõk
A nõi megérzések sokat jelentenek Amikor megtudták a cukrászdában, kire várok, mosolyogva jegyezték meg, õt nagyon szeretjük. Egy fiatal színésznõ, akit sokáig csak a színházba járó közönség ismert, mára sokak kedvence lett. Létay Dórának a Jóban Rosszban sorozat Réka doktornõje, egyik olyan szerepe, melyet fontos állomásnak tart pályáján. Fontos szerep, de nem az egyetlen, hiszen a színésznõ a forgatás mellett folyamatosan játszik színpadon is. Áprilisban mutattuk be Noël Coward Vidám kísértet címû komédiáját a Vidám Színpadon. Emellett folyamatosan játszom korábbi szerepeimet Az ideális férjben Lady Chilternt, a Vízkeresztben Olíviát és a Figaro házasságában a Grófnõt, illetve az egyik nõt A Vagina Monológokban. Nyáron is lesznek színházi elfoglaltságaim, Keszthelyen vendégszerepelünk a Vízkereszttel és a Vidám kísértettel. A Vidám kísértetben Elvirát alakítja. Mennyiben hasonló vagy eltérõ Elvira karaktere eddigi szerepeitõl? Játszottam már hasonló szerepet régebben. Elvira egy rendkívül nõies, de egyben szélsõségesen infantilis karakter. Egy tündér és egy boszorkány keveréke. Örültem a szerepnek, hogy úgy mondjam, végre "kirosszalkodhatom" magam. S örültem annak is, hogy újabb lehetõséget kaptam a Vidám Színpadon. Harmadik éve játszom itt, és nagyon jól esik, hogy tiszteletbeli tagnak tekintenek. Hasolóan jól esõ érzés a Radnóti Színházban játszani, ahol Az ideális férj és a Bástyasétány '77 címû darabjaim futottak. Mennyire lehet önre típusszerepet osztani? Tizenöt éve folyamatosan játszom. A pályám elején természetes volt, hogy sorra osztották rám a szõke, édes naivákat. De már akkor is éreztem, hogy bonyolultabb alkat vagyok ennél, és igyekeztem megtalálni a legsematikusabbnak tûnõ szerepben is a "kis eltérést", a fanyarságot, az iróniát. Most vagyok abban a korban, a "már-és még" idõszakban, hogy eljátszhatok egy csitrit, vagy akár egy többgyermekes anyát. Ez azért is jó állapot, mert nemcsak a szerepek széles skáláján mozoghatok, de saját magamból is élvezettel szemezgethetek aszerint, hogy a szerep milyen nõi jellemvonásokat, milyen külsõ és belsõ jegyeket hordoz. Ugyanakkor ez a sokféle szerep önismereti szempontból is rendkívül hasznos. 1999 óta szabadúszó. Saját maga határozta el, hogy hosszú színházi társulati tagság után vált. Úgy gondolom, döntéseiben nagyon határozott, pontosan tudja, mit miért tesz. Mindig megkapom, hogy milyen határozott, kemény nõ vagyok, aki tudja, mit akar. Ez bizonyára így is van, a döntéseim, választásaim alapján utólag én is így látom. Azonban addig, amíg nem döntök, legyen az szakmai, vagy magánéleti kérdés, rengeteg vívódás, tipródás, kételkedés jellemzõ rám. Ráadásul egy színész többnyire nem maga választ, hanem õt választják. Én is eldöntöttem, hogy befejezem öt éves vidéki pályafutásomat, mert hiányzott Budapest és szakmailag sem láttam már fejlõdést abban a helyzetben. De a szabadúszás nem választás volt, hanem egyszerûen így hozta az élet. Ráadásul szerencsém volt-és van folyamatosan, mert annak ellenére, hogy nem vagyok társulati tag, csodálatos felkéréseket kapok minden évben. A sorozatot illetõen egyértelmû volt, hogy vállalom, de ahhoz is elõbb át kellett esni egy három fordulóból álló válogatáson, meg kellett kapnom a szerepet, hogy aztán eldönthessem, vállalom-e. Ennyit a színész szabad akaratáról. Amikor a szereptípusokról beszélgettünk, említette, hogy olyan szerepek találták meg eddig, melyekrõl nehéz lett volna megmondani, feketék vagy fehérek. Réka doktornõ kifejezetten pozitív szerep, azaz kilóg a sorból. Pongrácz Réka a "pozitív hõs" a sorozatban. Ez nem azt jelenti, hogy hibátlan, makulátlan jellemû lény, hisz akkor nem volna mit játszani a szerepen. De tudni kell, hogy az alaptulajdonságai, az, hogy humánus, empatikus, becsületes, mélyen érzõ ember és kiváló orvos, minden helyzetben dominálnak. Tehát, ha ezt a karaktert csalódás éri, vagy bántják, akkor sem fog törni-zúzni, sem bosszút állni, mert az egyszerûen nem õ. A nõiség ábrázolásával is csínján kell bánnom, mert Rékára még a legforróbb szerelmi jelenetekben is inkább a finomság, a nõi titokzatosság jellemzõ, mint a rámenõsség, vagy a frivolság. Mennyiben hasonlít Rékára? Ha játszom, magamat kell használnom, önmagamból kell építkeznem. A kamera érzékeny mûszer. A színésztõl szinte "civil" létezést kíván, ami nem jelenti azt, hogy egy civil is el tudná játszani a szerepet. De nem lehet megúszni semmit. Egyszerûen látszik minden rezdülés az arcon, ahogy végigfut egy érzelem, átsuhan egy mosoly, megjelenik a szemben egy gondolat, vagy egy könnycsepp, ezeknek mind-mind igazinak kell lenniük, különben hiteltelen lesz a játék és a figura is. A nézõk nem a karaktereket szeretik önmagukért, hiszen akkor képregényt olvasgatnának, hanem a színész játékától átlelkesített hús-vér figurát. Ezért van az, hogy a "negatív" szereplõkért is rajonganak, mert ott is a színész egész személyisége kelt hatást. Mennyire volt lámpalázas? Egyáltalán lehet lámpalázas egy olyan színésznõ, aki folyamatosan színpadon állt, áll; aki kisebb-nagyobb megszakításokkal játszik a film különbözõ mûfajaiban? Lehet. Az elején izgultam, de nemcsak én, mindenki. Két évvel ezelõtt, novemberben kezdtünk forgatni és az adás csak januárban indult. Tehát az eredményért izgultunk, azért, hogy milyen lesz a fogadtatás, miért dolgoztunk. Mára ez elmúlt, a sorozatot nagyon sokan szeretik és mi is megszoktuk a feszes tempót. Van arra lehetõsége, hogy más színészi feladatokat is vállaljon a sorozat mellett? Évente egy premiert el tudok vállalni. Így kerülhetett sor a Vidám kísértet bemutatására. A sorozat készítõi elfogadják és tolerálják azt, hogy olyan színészekkel dolgoznak, akiknek színházi munkáik is vannak. S, ugyanígy állt hozzá a színház, egyik se mondott le rólam azért, mert a sorozatban játszom, ez mind a Radnóti Színház, mind a Vidám Színpad esetében így van. Az utóbbiban õsszel újabb feladat vár, egy izgalmas krimi. És a film is belefér, sõt boldogan vállalnék több filmes feladatot is. A legutóbbi film, a Most látszom, most nem látszom, Szász Attila rendezésében nagyon szép eredményeket ért el. Legutóbb a Kaliforniában megrendezett Newport Beach Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját. Fiatal és még sok szerep, feladat vár önre. Viszont tizenöt év nagyon aktív pálya van ön mögött. Lehet ilyenkor összegzést készíteni? Elgondolkodni azon, hol tart most? A színész, ha sokat dolgozik, nem gondolkodik azon, hol tart, mit ért el. Sosem tekintettem ezt a szakmát sportversenynek. Viszont van úgy, hogy nem látom annyira fényesen az egészet, de anyukám ilyenkor mindig megvigasztal, gondoljak arra, hogy fõszereplõje vagyok egy napi sorozatnak, budapesti színházakban játszom és imád a közönség. Ilyenkor kénytelen vagyok igazat adni neki és megnyugszom kicsit. Megbánta valaha is, valamelyik lépését? Nem, soha. Soha nem bántam meg semmit. Mindig a megérzéseimre, a szívemre és az ösztöneimre hallgatok, és abban hiszek, hogy nem véletlenül alakul úgy az életünk, ahogy. Ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak. Mit jelent a siker ön számára? Nehéz kérdés. Most éppen "Sikeres Nõ" vagyok, hiszen itt készül velem az interjú. De a viccet félretéve, a siker, mint végeredmény, mint ünneplés, hátradõlés, vállveregetés, nem tud boldoggá tenni. Siker az, ha állok a színpadon, és amikor egymásra nézünk a partneremmel, szinte érezni lehet, ahogy besûrûsödik a nézõtéren a levegõ. Siker, amikor a Vagina Monológok végén férfiak és nõk egymás mellett törölgetik a szemüket. Amikor készül rólam egy szép fotó, olyan, ahol nem helyes vagyok, meg édes, hanem ezer megfejtésre váró titok látszik a szememben. És siker lenne feltétlenül, ha emellett a végtelenül egoista és nárcisztikus pálya mellett képes lennék egy olyan civil életet élni, amelyben boldoggá tehetném a körülöttem élõket, mint ember, és nem, mint színésznõ. "Megállj-t" parancsolni képes? Ha elmélyülten dolgozom, nagyon koncentrálok egy feladatra, akkor nem. Sosem érzem premier vagy forgatás után, hogy felszabadult lennék, akkor csak halálos fáradtságot érzek. Szinte kényszeríteni kell magamat, hogy leálljak, visszacsöppenjek a civil életbe. Ahhoz, hogy olyan legyek, mint bárki más, el kell utaznom, hogy ki tudjak kapcsolni fizikailag és lelkileg is. Szeret utazni? Nagyon. Sokfelé jártam már, de a tengerparton idõzöm a legszívesebben. Hogy, merre veszem az irányt az idei nyáron, még nem tudom, de nagyon jó lenne a tengerparton eltölteni azt a két hetet, jó könyvekkel felszerelkezve. Sok lemaradásom van. Más mûvészeti ágak - képzõ, ipar, zene - nem vonzzák, hogy kipróbálja magát? A "pont, pont, vesszõcskén" kívül semmit nem tudok lerajzolni, és hangszeren sem játszom. Ha viszont színpadon énekelni, vagy táncolni kell, boldogan teszem. Amiben jó vagyok és terápiás módszernek sem utolsó, az az írás. Több száz oldalt begépeltem már a naplómba, talán egyszer születik belõle valami, amit az emberek elé tárok. Fejes Katalin |