Nõk Lapja
2006. szeptember

Asztrobeszélgetés Létay Dórával
Szûz 08. 24. - 09. 23.
"Kezembe veszem a sorsom"
Létay Dóra, a Jóban Rosszban tévésorozat Pongrácz Réka doktornõje a beszélgetést igazi Szûzhöz méltóan, a jegy szülötteirõl ismert, általános jellemzések megkérdõjelezésével kezdte. Erõsen kételkedett mindabban, amit eddig a Szûz karakterjegyérõl olvasott.

- A koszt ugyan nem tûröm, de nem vagyok sem tisztaság, sem rendmániás - cáfolja Dóra a Szûz jegyében született emberek általános asztrológiai jellemzõit.  - Nem vagyok elkötelezett híve a biotáplálkozásnak, a vegetáriánus konyhának, nem eszem magokat, nem csipegetek, hanem szívesen áldozok az asztali örömök oltárán. És ami a legfõbb, a Szûz jegyûekrõl mindenhol azt olvasom, hogy hipochonderek, ám ez sem igaz rám, mert nem képzelek be betegségeket. Sõt, inkább azt a gondolatot táplálom magamban, hogy egészséges és energiával teli ember vagyok.
         - Jó, hogy érinted az egészség témát, mert a horoszkópodban kiemelt az egészség területe, és a csillagok arra utalnak, hogy gyógyító képességekkel rendelkezel.
- Nem a Szûzrõl olvasott kishitûség, vagy esetleg kötözködés mondatja velem - mert egyik sem vagyok -, de szerintem minden ember rendelkezik ilyesfajta pozitív energiákkal, amelyek gyógyító hatással bírnak, csak nem használja õket. Sokan nincsenek tudatában, fel sem merül bennük, hogy meggyógyíthatják saját magukat és másokat. Én is csak a közelmúltban jöttem arra rá, hogy esetleg tudom befolyásolni, javítani mások állapotát. Amikor az egyik kolléganõ migrénes fejfájása miatt úgy tûnt, hogy elmarad a színházi elõadás, az öltözõben elkezdtem finoman masszírozni a fejét, és egyszer csak megszûnt minden fájdalma.
         - Mit gondolsz, miért egy kórházról szóló tévésorozat, a doktornõ szerepe hozta meg számodra az országos ismertséget, népszerûséget? A horoszkópod szerint azzal a feladattal születtél, amit a sorozatban játszol: az orvoslással, a gyógyítással. Ha nem tudnám, hogy a te horoszkópodat tartom a kezemben, azt mondanám, ez egy kórházi dolgozóé, egy orvosé. Mázlista vagy, hogy a sors megajándékozott ezzel a sorozatbeli szereppel, és így ad neked lehetõséget arra, hogy a feladatot gyakorold.
- Ezek az összefüggések nem voltak eddig ennyire világosak a számomra. De elgondolkodtam az utóbbi idõben azon, milyen szerencsés vagyok, hogy ezerötszáz színészbõl engem választottak erre a szerepre. Az is furcsa, hogy tizenöt éve vagyok a színi pályán, és a világirodalom legszebb szerepeit játszottam el, de csak azóta ismernek az országban az emberek, kötik össze a nevemet az arcommal, mióta ezt a szerepet játszom. Ráadásul, amikor bekerültem a sorozatba, az orvos-szakértõ az elsõ jelenet után közölte, nincs szükség arra, hogy figuralesre járjak a kórházakba, mert pontosan úgy viselkedem, beszélek, mint egy doktornõ.
         - Mi a véleményed arról, hogy a Szûz jegyû emberek a karrierben, a munkában jó eredmény érhetnek el, és az életüknek ezt a területét sikeresnek mondják, ritkábban éri õket csalódás. Míg a szerelemben, az érzelmek terén könnyebben kijátszhatók.
- Én is részese voltam az életben egyszer egy nagy szerelmi átverés shownak, amire, ha ma visszagondolok, nevetnem kell önmagamon, és nem értem, hogyan történhetett ez meg velem!
         - Megbabonázott?
- Igen. Olyan volt, mint egy kígyóbûvölõ! Delejes hatással volt rám az érzékisége, a férfiassága, a magabiztos fellépése és a romantikus körülmények, melyeket megteremtett. Hol van az a színésznõ, akit ne varázsolna el az elõadás után az öltõzõben hagyott vörös rózsaszál, amirõl nem tudja, hogy ki küldte. Aztán, amikor találkoztam vele, pontosan éreztem, hogy õ tette az asztalomra, és azt is, hogy vele a végzet kopogtat. Õrülten szenvedélyes, mámoros öt hónap következett, amely életem egyetlen - remélem nem lesz több! - tökéletes tévedése volt. Maximálisan megbíztam benne, beengedtem õt nemcsak a hétköznapjaimba, hanem a szívembe is. Mindent elhittem neki, amit mondott és amibõl semmi sem volt igaz. A szüleim és a környezetemben élõk világosan látták, hogy kivel van dolgom, de mivel olyan voltam, mint az elvarázsolt királykisasszony, energiapazarlásnak tartották a lebeszélést róla. Aztán elérkezett a felismerés pillanata, amely villámcsapásszerûen jött, és képes voltam azt mondani neki: "Amilyen gyorsan jöttél az életembe, ugyanolyan gyorsan menj el!"
         - Mit tanultál ebbõl a szerelmi kapcsolatból, illetve a csalódásból?
- A mértékletességet. Hogy a latinos hevületû érzelmeimet tartsam kordában, és bármennyire szeretem a szerelem érzését, nem hagyhatom, hogy elsodorjon, és magával ragadjon a szenvedély. Meg kell gyõzõdnöm elõbb arról, hogy a partner is ugyanúgy szeret és õszinte hozzám.
         - A sors mindig küld jeleket, amelyek az embert figyelmeztetik, hogy a másikkal nincs egy hullámhosszon. Nem vetted észre?
- Akkor még nem figyeltem a jelekre. De már nagy jelentõséget tulajdonítok nekik, és hogy visszakanyarodjunk az egészség témához, mindig kikutatom például a betegségek lelki okait, legyen szó akár torokfájásról, vagy hasra esésrõl. Talán másfél éve is van annak, hogy a fõváros egyik forgalmas részén hatalmasat estem. Az esésnek az a fajtája volt, amely minden nõ rémálmában szerepel: lépcsõn lefelé jövet úgy elterültem, hogy a kezemben lévõ táskából és szatyorból minden szanaszét repült. Miután összeszedtem magam, elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mit üzen a sors, és hamar rájöttem, hogy az éppen kialakuló szerelmi kapcsolatomról van szó, pontosabban figyelmeztetés, ne menjek bele, mert éppen úgy "pofára" fogok esni, mint az aluljáró lépcsõjén.
         - Bebizonyosodott ennek igaza?
- Igen, mert kiderült, hogy a férfinak állandó barátnõje volt. Mivel nem akarok tisztázatlan, vagy hazug helyzetekbe belemenni, ezért lezártam a kapcsolatot.
         - Hamar túltetted magad a csalódáson?
- Hál' Istennek a sors megajándékozott a felejtés és a megbocsátás mûvészetével, így hamar kisöpröm az emlékezetembõl a rosszat. Amikor történnek velem a dolgok, akkor azt megkínlódom, de nem rágódom rajta a végtelenségig. Lehet, hogy évekig húzok egy szerelmi kapcsolatot, de ha sikerül lezárnom, tovább nem sírok utána.
         - Most van valakid?
- Ugyan egyedül mentem Korfura nyaralni, ahol nagyon jól éreztem magam, de jelenleg egy lezáratlan kapcsolatban vagyok, amelyben nincs eldöntve, hogy folytatjuk, vagy sem. Ám nem félek az egyedülléttõl, mert nem magányként élem meg, hanem a töltekezés idejének és várakozásnak tartom a következõ kapcsolatra.
         - Mitõl félsz?
- Az autóvezetéstõl. Tíz éve van jogosítványom, de nem merek a kormány mögé ülni, mert valami megmagyarázhatatlan félelem lesz úrrá rajtam.
        - Ennek a mélyebb jelentése és a csillagok is arra utalnak, hogy félsz a magánéletedben átvenni az irányítást: mert ahogy a kocsiban is jó, hogy vezetnek helyetted, nem kell koncentrálnod a körülményekre, de fennáll a lehetõsége, hogy nem oda visznek, ahova szeretnéd, és ez csalódást okoz. Ugyanígy lehet ez a párkapcsolatban is, ahol, ha nem veszed kezedbe az irányítást, nem figyelsz, hanem hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek veled, a végén kijátszottnak, és becsapottnak érzed magad.
- Igen, én is valahogy erre a következtetésre jutottam magamtól. És a születésnapomtól új életet kezdek, megpróbálom a kocsit vezetni, a sorsomat kézben tartani. Ebben az asztrológiában mégis lehet valami.

                                                                           Izing Klára asztrológus